Elvérző hazafiság

Ivan Gasparovic lehetne jó elnök is. Két ciklusnál tovább akkor se lehetne államfő, ha elnöksége hozadékaként nukleáris arzenálunk az USA-éval vetekedne, aranytartalékunk pedig Svájcéval. Szóval neki voltaképpen mindegy. Viselkedhetne akár államférfiként, elnökként is, a Szlovák Köztársaság minden állampolgárának elnökeként. De ő csak egy kesztyűbáb Robert Fico bábszínházában. Nem azért nem írta alá a hazafias törvényt, mert hülyeség - ezt hangsúlyozta is -, hanem mert Fico arra kérte, vagy lehet, hogy utasította őt. Mert neki mindegy. Csak hoki, meg autóverseny, meg DJ-pult legyen.

Budapestet eltaposták a német bakancsok avagy Sie ist der hellste Stern von allen

Szürreális világ. Láttam az égő szárnyú angyalt, Christian „Flake” Lorenzt egy kádban elégni, éreztem az igen és a nem között fellángoló feszültséget, és örültem, hogy magasra szól a jegyem, mikor Till egy kb. másfél méteres gépfaszból ráélvezett az első 10 sorra. A gigantofallosz aztán - labanc precizitás - kigurult a színpadról, és eltűnt.

Későn kaptam észbe, így a Rammstein őszi, bécsi koncertjéről lemaradtam, ezért a március 16-i budapesti előadásra már decemberben megrendeltem a jegyeket. T.-vel - aki nem annyira lelkesedik ezért a műfajért - a Keleti felől sétáltunk a Papp László Sportaréna felé, ahol előző nap Republic volt. A két bandában csak annyi a közös, hogy mindkettő neve r betűvel kezdődik, ill. a Rammsteint egy időben a Republic Records adta ki, melynek azonban Cipőékhez semmi köze.

Mindenféle gyanús csoportok támadtak az aréna felé, klasszikus, szimatszatyros rockertől kezdve a meló után bőrszerkót öltő menedzserekig. A parkolókban sok volt a német autó, egy külföldi csoportot mi is útba igazítottunk. A csávó csak annyit kérdezett: Sportaréna? Az aréna előtt hatalmas tömeg volt, a beengedés viszonylag zökkenőmentes volt.

A szektorunkban egy apám korabeli ősz fószer is ült, de láttam kétgyermekes családot is, 6-8 éves forma gyerekekkel. Ez esetben a nevelési cél nem teljesen volt világos. A Rammstein előtt a Combichrist nevű zenekar zúzott. Tudtam, hogy a világon létezik ilyen formáció, de nem nagyon ismertem őket. A germános precizitással, 8 órakor kezdődött produkció után hajlamos vagyok azt gondolni, jó kis együttes is. Két dob, egy szinti, egy énekes. Az intenzív játék következtében a bal oldali dobos szerkója többször szétesett. A norvégok valamivel több mint félórás koncertet adtak. Élvezhető volt. Nem mondom, hogy rajongó leszek, és ezután járni fogok a koncertjeikre, de korrekt produkciót láthattunk.

Utána jött a műszak, elhordta a Combichrist cuccait, és fóliát terített a színpadra. Mivel  - természetesen - a Yt-on már megnéztem a berlini koncertet, tudtam, miért. A színpad "rammsteinosítása" alig 25 percet vett igénybe, 9 tájban kialudtak a fények, majd Paul Heiko Landers és Richard Zwen Kruspe Bernstein elkezdték szétverni a falat, Till Lindemann pedig úgy vágta ki. Fentről úgy tűnt, hogy a kivágott díszletelem lecsúszik, és lenyakaz pár rajongót az első sorokban.

Nos, korábban kifejtettük, számunkra a Liebe ist für alle da c. album promotálása nem tűnt elég érdekesnek, és leginkább Philosophus kolléga visszafogott értékelésével értek egyet, de hát mit csináljunk, rajongók vagyunk. A 24 nyolcadik évada is szarfos, mégis nézzük. A show azonban a gyengébb albumot is elvitte. Sőt, ha elégszer hallgatjuk, nem is tűnik olyan rossznak, mint elsőre, csak azt nem tudom, mi a szart csináltak ezen négy évig, mert annyira kihordottnak meg tűnik.

Szerintem kedden a budapesti tűzoltók kiemelt ügyeletet tartottak, és annyi benzin használódott el, amellyel én könnyedén megtenném a Komárom-Pozsony útvonalat. Nem jegyzeteltem, de ha emlékeim nem csalnak, a Liebe ist für alle da albumról ezek a dalok hangzottak el: Rammlied, B*******, Waidmanns Heil, Wiener Blut, Frühling in Paris, Ich tu dir weh, Pussy, Haifisch, azaz 8 a 11-ből.

A Parist az együtteshez nem illő takonynak tartottam, amelyről azt gondolom, hogy csak azért tették az albumra, hogy legyen rajta rádióbarát sláger, és hárommal több koncertet tudjanak a franciáknál kiárusítani, ahol egyébként nagyon szeretik őket (gondoljuk el ugyanezt magyar-szlovák viszonylatban…), de a színpadon nagyon jól működött, ahogy az általam szintén nem túlságosan kedvelt Wiener Blut is sokkal jobb, ha látod hozzá a gramofon tövében szerencsétlenül ülő énekest.

Van persze hiánylistám is. Az Asche zu Aschet, a Mein Herz brennt-et, a Muttert, a Reise, Reiset, az Amerikát, a Moskaut, az Ohne dichet is szívesen meghallgatta volna. De hát mindent nem lehet.

Természetesen elhangzottak olyan nagy slágerek, mint a Sonne, a Du hast, a Links 234, a Benzin a szokásos gyújtogatós koreográfiával, a felejthetetlen Feuer Frei (csak az alliteráció véget) az arcba épített lángszórókkal, és az Ich will is.

A bulit az Engel zárta.

Hát, mit mondjak, elmegyünk a következőre is, ami 100-200 kilométeres körön belül lesz a közeljövőben.

Másnap reggel a True the lens blog szerzőjével találkoztunk a Keleti pályaudvaron. Kérdezte, milyen volt, mert a Facebookon olvasott róla ilyent is, olyan is. Aki több régi számot várt, az lehet, hogy némi csalódottsággal távozott. Én nem. Ezek a negyvenes, pocakos germánok nagyon jól nyomják.

És akkor a végére egy kis komparatisztika:
Ilyen volt:

ilyen lett:

Csáky Pál is blogírásba kezdett

Ha ő kezd bele hamarabb, akkor a Bugár Béla blogírásba fogott c. posztunkba került volna az is szócska. De Bugár beelőzött. (Egyelőre csak blogírásban, a többit majd majd meglátjuk június 13-án.) Nos, amikor megtudtuk, hogy Csáky Pál a Facebookon blogol, először arra készültünk, megdorgáljuk őt, mivel nem gondolt a közösségi portálon nem regisztrált MKP-szimpatizánsokra, érdeklődőkre. De a blogolást oldalon műveli, mely kívülről is elérhető.

Megnéztük, a párt honlapján van-e nyoma a pártvezető blogolásának. Az MKP-honlapon a címek továbbra sem kattinthatók, csak a folytatás-ra kattintva lehet továbbjutni, ez marokkói/bici-kézjegy… Csáky egy asztali gépen és egy notebookon is blogol. (Azt azért meg kell hagyni, hogy az elnök jeles barátjának, OV-nak némileg jobb gépe van. )

Az első sokk itt ért bennünket: "A blogbejegyzés megtekinthető itt: www.csakypal.eu - itt természetesen a Facebookon regisztrált Olvasóknak lehetőségük nyílik saját megjegyzéseik beküldésére is." A mondatban az MKP honlapján a csakypal.eu kattintható. Azonban a klikk nem egy honlapra visz tova bennünket, ahogy várnánk, hanem Csáky Pál Facebook oldalára. Először azt hittem, rossz a link, mindenkivel előfordult már, hogy vmit rosszul linkelt be, na hát, istenem… Beírtam a böngészőbe, hogy csakypal.eu, de az is a Facebookra vitt. WTF? Ennek kb. az az üzenete, hogy Csáky Pálnak nem futja egy rendes személyes honlapra. Igaz, a párt honlapján van egy személyes szekciója, de ilyen megoldással, hogy nem tanyasi önkormányzati képviselő, hanem vezető politikus csak egy közösségi portálon tart fenn "honlapot", ritkán találkozhatunk. Az MKP fejben még offline párt (volt), ezt az is jelzi, hogy 2007-ben hagyták: a csakypal.sk az ősi ellenség(ük) birtokába kerüljön. Na de nem az MKP webstratégiájáról akarunk itt értekezni, részben mert nem ez a cím, részben, mert ismereteink e téren hiányosak, úgy is mondhatnánk, nem értünk hozzá.

Csáky Pálnak eddig három bejegyzése van, mely azonban négy: az első posztot szlovákul is publikálta, ill. van egy magyar posztja a kampányról, és egy szlovák a hazafias törvényről. Az első, előszószerű bejegyzésben a céljait fekteti le. "Vallom, hogy a személyes kapcsolattartást nem lehet igazából semmivel helyettesíteni. Az elmúlt évtizedben kormánytagként átlagosan 5-6 ezer kilométert tettem meg havonta, hogy minél több összejövetelen, minél több rendezvényen részt vehessek, minél több emberrel találkozhassak. Az utóbbi három évben, amióta pártelnöki feladatokat is ellátok, ez a szám 7-8 ezer kilométerre nőtt havonta.
Érzem, látom, tapasztalom azonban, hogy a fizikai megjelenés lehetőségei sok szempontból korlátozottak. S bár nem vagyok nagy híve a virtuális világban való túlzott jelenlétnek, el kell ismernem, hogy egy bizonyos kapcsolattartási igény fölött, modern világunkban a virtuális kapcsolattartás is megkerülhetetlen."

A blog létrejöttét közösségi legitimációval támasztja alá: "Eleget teszek tehát a sokszor megfogalmazott kérésnek: indul a Csáky-blog. Előre is megköszönöm mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy írásaimat elolvassa majd, s azokhoz nyitott szívvel és lélekkel fog közeledni."

Csáky Pál író, és hamarabb volt író, mint politikus, így hajlamosak vagyunk elhinni neki, hogy tud írni. Egy íróval szemben az olvasó magasabb stilisztikai és helyesírási elvárásokat támaszt, mint egy "csak blogger"-rel, vagy csak politikussal szemben. Azonban kérdés, a napi politikusi munka mennyire fogja lehetővé tenni számára, hogy rendszeresen blogoljon (a ghostwritter dilemmát próbálom felvetni). Esetleg diktafonra mondja, az apparátus meg majd begépeli, mint Ferenc testvér esetében.

A második, és első valós bejegyzés a kampányról szól, a harmadik, és első szlovák nyelvű pedig a hazafias törvény álságosságára mutat rá.

Természetesen Csáky Pálnak is sok jó posztot kívánunk.

Ha bloggerszemmel nézünk a kezdeményezésre, meg kell ismételnünk egy Bugár esetében már elmondott mondatot, megváltoztatva a megváltoztatandókat: sokkal jobb lett volna, ha a Csáky-blogot valós blogkörnyzetebe teszik, mert ami itt, eddig van, az technikai szempontból semmi: szöveg egy képernyőn. Ajánlott olvasmány mondjuk a Blogvilág Mi kell a bloghoz c. posztja.
És ha már veszi a fáradságot a szlovák blogolásra, a sme.sk-n vagy az aktualne.sk-n sokkal több embert érne el.

Egyelőre 4-4 bejegyzése van Csákynak és Bugárnak is. Majd megversenyeztetjük a blogokat, és persze kíváncsian várjuk, hogy június 12. után is lesz-e Csáky-blog.

Feltámadó hazafiság

Választási év van, mindenki a voksokra hajt, így nem csoda, ha ki-ki kiszemelt magának egy-egy célcsoportot, lehetőleg jó nagyot, aki a vállán vinné őt a törvényhozásba. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az őstermelők szekerén döcögneb e, a Szlovák Nemzeti Párt a katonákkal masírozna be, vagy éppen a himnusz hangjain szárnyalna.

Mindkét választás jónak tűnik, ugyanis a kiszemelt célcsoport sok tagból áll, és mindenkinek van családja, szomszédja, rokonsága. Hisz melyik őstermelő ne adná voksát szívesen arra a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra, mely az ÁFÁ-t a háztáji élelmiszer-forgalmazás esetében 19-ről 6 százalékra csökkentette. Hogy emiatt az Európai Unió eljárást indíthat az ország ellen, nem érdekelte a beterjesztőket, és a törvényjavaslat megszavazóit. Az unió szerint ugyanis az azonos árukat azonos adókkal kell terhelni. A jogszabály valóságos adócsökkentési hullámot indíthat el: az őstermelők mintájára az autókat egy garázsban szerelő autószerelők, a nappalijukban könyvelő könyvelőnők, a pincéjükben reszelő fémmegmunkálók, vagy urambocsá’ a bájaikat otthonukban kínáló szerelmi szabadfoglalkozásúak is követelhetik a kisebb adót, mondván: ők is háztáji jelleggel tevékenykednek.

A katonákkal viszont lehettek volna elnézőbbek a honatyák. A nemzetiek azt javasolták, hogy a külföldön szolgálatot teljesítő katonák zsoldja ne legyen adóköteles. Ez közvetlenül 560 katonát érintett volna, a hivatásos állomány pedig megközelítőleg húszezres, de a sereg soraiban erős a szolidaritás, biztosan szimpatikusabbnak találtak volna egy olyan pártot, amelynek köszönhetően több pénzt vihetnek haza. Afganisztán jelenleg nincs a 10 legvonzóbb hely között, ahova az átlagpolgárok leginkább vágynának. Mert ott napirenden lőnek és robbantanak. Ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács; aki pedig bordélyban dolgozik, ne csodálkozzon, ha üzekedni akarnak vele. A bányászra is rászakadhat a bánya, a tanár pedig több mázsa krétaport fogyaszt el, mire eléri a nyugdíjkorhatárt, feltéve ha nem kap agyvérzést korábban a sok neveletlen gyerek miatt – mondhatnánk. A maga módján minden szakma veszélyes, még a levéltárosé is, ha rádől egy ősnyomtatványokat tartalmazó állvány, biztosan nem kel már fel. A katonák viszont primér módon kockáztatják az életüket, a saját, jól felfogott anyagi érdekeiken túl az őket kiküldő ország nevében és érdekében. Ha már családi nyaralásra nem küldik őket a külföldi missziók után, ahogy azt tőlünk nyugatabbra teszik, legalább ezt az említett adókedvezményt megadhatták volna nekik. Annál is inkább, mivel az 560 hadfi adója „csak” 1,66 millió eurót tesz ki. A hazafias törvény implementációja meg 1,21 millióba kerül, ugyan csak egyszer. Igaz, nem az államnak, hanem az iskolákat fenntartó önkormányzatoknak.

A hazafias törvény főként marketingszempontból volt fontos a nemzetieknek, hogy megüzenjék a hozzájuk hasonlatos szavazótáboruknak, az ország mintegy tizedének: most megint jól megmutattuk a magyaroknak. A bár gyalázatos, de fogatlan jogszabályt 77 képviselő támogató szavazatával sikerült elfogadtatni, de megvetésre méltó a tartózkodó vagy nem szavazó honatyák sunyi alibizmusa is. A jogszabályról kialakuló vitának az ideológiai mellett csakhamar anyagi vetülete is lett, a hazafiságnak ugyanis ára van, mintegy 32 ezer tanteremmel számolva 1,21 millió euró. Ján Mikolaj miniszter – a törvényt kidolgozó Szlovák Nemzeti Párt tagja – hallatlan arroganciával üzente meg az iskoláknak, a hazafiság árát saját maguknak kell kigazdálkodniuk. A törvény egyik beterjesztője, Rafael Rafaj pedig azt mondta, szerinte nem nagy összegről van szó. Ahhoz képest, hogy a hamarosan jobb létre szenderülő régiófejlesztési minisztériumban mennyibe került egy logó, valóban csekélység.

Hogy a botor jogszabály a honfiúi keblet kívánja szabályozni, s így értelmetlen, kifejtették már tanult kollégáim e hasábokon a hét során. Ha leszámítunk nyolc hetet a nyári, kettőt a téli, egyet a tavaszi szünetre, akkor egy gyermek 41 hetet tölt az iskolapadban. Így alapiskolásként 369, középiskolásként (ha négyéves képzésre jár) 164, azaz az érettségiig csak az iskolában 533 alkalommal fogja hallani a himnuszt. A honmentők ezzel éppen az ellenkező hatást érték el. Örvendetes látni a közösségi portálokon tapasztalható önszerveződést. A javarészt szlovák diákok himnuszhallgatást elutasító csoportot hoztak létre a Facebookon, ugyanitt szerveződik egy tüntetés is, jövő szerdára, az elnöki palota elé. A két „himnuszellenes” csoportnak e kézirat leadásakor 18 ezer tagja volt. A törvény beterjesztőinek érdemes lenne beleolvasni a csoportok fórumain folytatott kommunikációba, hogy a „tanuló ifjúság”, akiknek hazafias nevelését olyannyira a szívükön viselik, mit is gondol a jogszabályról. A legszimpatikusabb megnyilvánulásnak mégis az egyik kereskedelmi televízió híradójában megszólaltatott ifjoncé tűnt, aki a riporter kérdésére vállat vonva csak annyit mondott: „Hisz, tudjuk, hogy szlovákok vagyunk, nem?”

A törvény ugyan a „bolondok napján” lép hatályba – ad analogiam bolond lyukból bolond szél fúj –, de idén ez egy csütörtöki nap, az első áprilisi tanítási hét a húsvét utáni. Feltámadással és kölniszaggal vegyes hazafiság. Kíváncsian várjuk!

Vitorlás Forma-1

Olvasom a Vitorlázás Magazin legutóbbi számában Bakos Tamás izgalmas, olvasmányos, a szerző mély hozzáértéséről és témaismeretéről árulkodó összefoglalóját a 33. Amerika Kupáról, melyet végül a BMWO nyert. A hazai sportsajtó kicsit alulreprezentálta a sporteseményt, igaz, nem hoki, és nem foci, a parasztnak meg az kell.

Befejezem az olvasást, és valahogy kedvtelenség vesz erőt rajtam. Aki még soha nem lovagolt, az azt hiszi, hogy az csak a lónak sport, ő csak ül a hátán. Aztán amikor az első lovardai óra után remegő lábakkal, a karámba kapaszkodva próbál az öltözőbe támolyogni, akkor rájön, hogy nem így van.

Aki csak a Balatonon vitorlázott, Gyula bá klipperében, akkor azt gondolhatja, hogy ülünk a hajótestben, visz a szél, oszt jó. Valójában a versenyvitorlázás olyan, mint a Formai-1, lassan a szélnek lesz benne a legkisebb szerepe. Érzékeltetésképp egy részlet arról, milyen technikák segítették győzelemre a csapatot.

A HUD (Head Up Display, azaz ‚fel a fejjel' kijelző): A kifejezés először a harci repülőknél tûnt fel. Azt jelenti, hogy nem kell az embernek elfordítania a fejét az akciótól, hogy a mûszereit lássa. Nézhet akármerre, a rendszerben szereplő adatokat ugyanis a sisakellenző (pilótáknál) vagy a napszemüveg (USA-17) belsejére vetítik. Korai képeken láthattuk, hogy a kormányosplatform mellett ült egy ember egy laptoppal, és ő szolgáltatta az adatokat Spithillnek. Ezt az embert, a laptopot és kábelezést váltották ki a HUD-dal. James Spithill napszemüvegéhez egy kis kábel vezetett a hátán lévő hátizsákból, amelyben egy kis számítógép és akkumulátor rejtőzött.  A kis számítógép wireless kapcsolatban állt a hajó központi gépével, és így Spithill rendelkezésére állt bármilyen adat. Ugyanúgy lapokat nézegethetett, mint mi a mûszereinken: Wind Page, Start Page, Wing Page, stb. Egy lapon például látta a rajtvonalat, és a hajó helyét a rajtvonalhoz képest. A lapokat nem ő lapozza, hanem a navigátor, ő csak jelezte, melyik lapot kéri a szeme elé…

(A szélmérő ára egyébként 145 900 dollár.)

Asszem, én továbbra is maradok Gyula bá klippere mellett.

Egyébként most hétvégén van a Boat Show Budapesten, aki arra jár, nézzen be.

Bugár Béla blogírásba fogott

Bugár Béla blogolásba kezdett, tudtam meg a Bumm mai címlapjáról. Ha arra vártak volna, hogy ezt a párt honlapjáról tudom meg, akkor örökké élnek. Ritkán látogatok párthonlapokat, mert a sajtósok általában elküldik, amiről akarják, hogy tudjak (nem én, lashee, hanem a sajtó úgy általában). Meg aztán, ha az ember nem célzottan keres valamit, akkor a párthonlapokon kevés érdekes dolog van. Nosza, meg is néztük az együttműködő politikus blogját.

Bugár Béla blogjához a főoldal jobb oldali vízszintes menüjéből jutunk el. Zavaró, hogy az interjúkkal egy helyre került, a műfaji különbségek okán. Ha rákattintunk a legördülőben, akkor a mostnarancssárga verzál blogok felirat alatt három bejegyzést találunk, melyeknél Bugár Béla van feltüntetve szerzőként.

Egy induló, jelenleg 3 bejegyzéssel bíró blog esetében tán' az előszóként is értelmezhető Blogírásba fogtam című cikk a legérdekesebb, ahol tisztába kerülhetünk  szerzői intencióval.

"Talán meglepődnek, amiért úgy döntöttem, blogot fogok írni. Bevallom, sokáig gondolkodtam, belefogjak-e, hiszen nem akartam amolyan „divatmajmoló” politikus látszatát kelteni, aki csak azért vezet internetes naplót, mert ez az divat. Kikértem munkatársaim, barátaim véleményét, akik szinte kivétel nélkül biztattak: vágjak bele."

Bélának azonban még MKP-elnök korában el kellett volna kezdeni blogot írni, mivel tőlünk nyugatabbra már akkor is minden releváns politikusnak volt blogja. A nála két évtizeddel öregebb John McCain a Kongresszus twitterkirálya, szóval 2010-ben arról értekezni, hogy a blogírás divatmajmolás-e, minimum anakronizmus.

"Mi a célom? Elsősorban az, hogy közvetlenebb módon, a sajtó kiiktatásával oszthassam meg Önökkel véleményemet aktuális közéleti témákkal kapcsolatban."

A cél legitim, a sajtó kiiktatása viszont szerencsétlen megfogalmazás.

"Ígérem, igyekszem rendszeresen időt szakítani ezekre a rövidebb-hosszabb bejegyzésekre. Nem garantálom, hogy naponta odaülök a számítógéphez, de több-kevesebb rendszerességgel igyekszem megosztani Önökkel gondolataimat politikáról, közéletről, aktuális kérdésekről."

Na, majd meglátjuk. A blogoldal rss-ére fel lehet iratkozni, így azok is értesülnek a frissülésről, akik nem akarják a Híd honlapját látogatni.

Ha viszont, teszem azt, hozzá szeretnék szólni a pártvezető blogjához, akkor azt nem tudom, hogyan tehetném. Vannak ott hozzászólások, vajon hogy kerültek oda? Mac OS X 10.6.2-t használok, a legújabb Firefoxszal és Safarival. A Hozzászólások azonban nem kattintható. Ha a kék, Bugár Béla blogja feliratra kattintok, az visszavisz a főoldalra. Ha itt kattintok a hozzászólásra, akkor ugyan megjelenik a hozzászólás, de a hozzászólási lehetőséget sehol sem kínálja fel. web design & development: brainsum, olvasom a láblécben. Csak Windowsra és IE-re van optimalizálva a honlap? Vagy az én gépem rossz? Mi lesz a macesekkel és a linuxosokkal?

A szlovák háztartások 61 százalékában van internet, így nem csoda, ha egyre több politikus próbálja ezen a csatornán is elérni a jónépet. A ha a szlovmagy politikusok közül aktív bloggert kellene mondanom - a helyi önkormányzati képviselőket nem számítva - Somogyi Szilárdot említhetném, alelnökként főként az SaS dolgairól blogol, a Paraméteren. Kívüle Nyomkeresőt említhetném a Körképről.

Az MKP-s vagy hídas képviselők azonban nem tolonganak a blogoszférában. Sárközy Klára próbálkozott az aktualne.sk-n blogolással, de "gyenge kezdés után erősen visszaesett" (Copyright Konczer tanár úr).

E sorok írója vette a fáradságot, és beütötte a gugliba az "x y blogja" kifejezést a 20 magyar képviselő esetében. Szigeti János esetében majd' megállt az ütő bennem, de aztán kiderült, hogy az egy pécsi Szigeti. Juhász György blogjára is kidob vmit, de az se a mi Juhászunk.

Szóval ezeknek az MKP-s/hídas jóembereknek nem nagyon van blogjuk. Még nem jöttek rá az ízére. Persze, nem tudjuk, a 61 százalékos internetpenetráció hogyan oszlik meg.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a szlovmagyok többsége még nem nagyon olvas blogokat. (Honnan veszed, köcsög? - teheti fel a kérdést bármelyik kedves olvasóm. A szlovmagy bloggerek általam ismert látogatottsági adatai alapján mondom ezt.) De az internet penetrációja a jövőben valószínűleg emelkedni fog. S bár a 60 éves keresztanyámat valószínűleg ez sem fogja blogolvasásra sarkallni, megmarad a recept.lap.hu-nál, de potenciálisan a meszidzs több emberhez eljuthat. Így a 2014-es választások esetén már sokkal nagyobb szerepe lesz a blogoknak. (Meg a Tublr-nek, Twitternek, meg amik akkor lesznek. A Facebookon már idén is próbálkoznak a pártok. Ez majd egy másik poszt témája lehet.) Politikuskáim, kapjátok össze magatokat.

A legnagyobb polbloggeri bukást Robert Fico kormányfő produkálta. No comment, elég kattintani. Pedig neki egy egész sajtóosztály áll a rendelkezésére.

A politikusok persze ritkán írják saját maguk a saját blogjukat. Nem szégyen ez, hisz a beszédeiket is csak a legritkább esetben írják maguk. S ha így van, akkor azon meg átmegy az apparátus kommunikációs gépezete - már akinek van, persze. Szóval esetükben ez nem kiált megvetésért, sőt, a világ boldogabb tájain egy szakma is alakult erre. Tükörfordításban szellemíróknak nevezik őket, nekünk azonban van egy sokkal szebb magyar szavunk.

És akkor a széles kitérő után befejezésként kanyarodjunk vissza Bugár Béla blogjához. Egy politikus blogja az olvasó számára sosem lesz olyan érdekes, mint a japáncsaj, a varánusz, a vastagbőr, az appleblog, a katpol vagy a comment, mert tudja, hogy a szerző politikus. Amikor arról ír, hogy a kertjét kapálja, ez jelzés, hogy a az agrártémák iránt is van vonzalma; amikor azt írja, hogy beteg a gyereke, azzal szánalmat akar kelteni; amikor képernyőre veti, hogy evezni volt a barátaival, azzal azt akarja kifejezésre juttatni, hogy ő nem jachtos geci, hanem olyan ember, mint a többi a csónakházban. Egy pártlapra felhelyezett blognak az ember hajlamos kevésbé hinni. Sokkal jobb lett volna, ha a Bugár-blogot egy civilebb környezetbe teszik, ahol rendes blogkörnyezet kialakítására van lehetőség, mert ami itt, eddig van, az technikai szempontból semmi: szöveg egy képernyőn. A fejlesztőknek érdemes lenne megnézni, mit kínál mondjuk a blog.hu belülről. Vagy egyenesen átvinni a blogot. Három, mérsékelten érdekes bejegyzés esetén még nem kell attól tartani, hogy a migráció miatt elpártolnak az olvasótömegek.

Bugár Bélának pedig sok jó posztot kívánunk. Remélem, a választások után a blog nem jár úgy, mint a radicova.sk az elnökválasztást követően...

Még egyszer a hazafyas törvényről/1000

(kb. ott vesszük fel a szálat, ahol tegnap estve a közelgő karbantartás előtt 5 perccel letettük)
Boldogok a sajtkészítők - tudjuk meg a Brian életéből. Szlovákiában a zászlókészítők boldogok, ugyanis a 47 000 tanterem van az országban (via Pravda), s mindbe kell egy állami zászló. S miként a Brianből megtudjuk, hogy nem csak a sajtkészítők boldogok, "Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire", boldogok a himnuszkészítők, az Alkotmánypreambulum-készítők, és a címerkészítők is. A J&T által éppen most felzabált Pravda becslése szerint a "hazafias csomag" negyven eurót kóstál, így a közoktatási rendszer nemzetiesítése 1 880 000 euróba kerül. A törvény - jelenleg elérhető, tehát nem módosított - verziója viszont nem határozza meg pontosan a kihelyezendő zászló, címer, himnusz, preambulum méretét, küllemét. Lehet, hogy ez majd a végrehajtó rendelkezésben fog foglaltatni. Mindenesetre ha én iskolaigazgató lennék, akkor

a, megkérném Gizikét, a titkárnőt, hogy a régi, az iroda sarkában letakarva árválkodó Consul írógépen ugyan írja már le a himnuszt és a preambulumot, így a nyomtatási költséget is megspórolnák, kvázi, a papírköltségből kihoznák

b, megkérném az osztályelsőket, hogy a füzetükből tépjenek ki egy lapot, és arra írják le a himnuszt és a preambulumot. Így papírköltség sincs.

Aztán műhelymunka órán - persze, ha van még ilyen, mi még munkára nevelés címszó alatt tanultuk, utólag is üdvözlöm Paulisz tanító bácsit, ha olvas -  a fiúk csinálnának neki fasza keretet a meglevő anyagból.

Címert lehet gyártani rajzórán. Egyedül ez a zászló a problematikus. Azt meg nagymamák kalákában megvarrhatnánk használt ruhákból. A modern anyukák már nem tudnak varrni. Így a költségeket alaposan le lehetne faragni.

Mindenesetre Ján Mikolaj oktatási miniszter - történetes abból a pártból, amely ezt az egész faszságot kitalálta - ma megüzente az iskoláknak: gazdálkodják ki a költségeket, mert a minisztériumtól egy vasat nem kapnak erre. Azt, hogy van-e himnusz hétfőnként, meg van-e zászlóhimnuszcímerpreambulum az osztályokban, a tanfelügyelet fogja ellenőrizni. Ami érdekes, ha nincs himnusz, nincs büntetés. Egyelőre legalábbis a törvényben nem áll, hogy pedellussá fokoznák le a direktort, ha nem a Nad Tatrou sa… dallamával stratolja a hetet. "Ez az adott iskola és igazgató névjegye, a szülők, a tanulók, az állam törvényei iránti névjegye" - mondta Ján Slopa mester pincsikutyája és íródeákja, Rafael Rafaj jógi. Nos, Rafaj úr, azt hiszem, minden magyar szülő szívesen venne egy ilyen névjegyet.

Persze, a konteo blog olvasói könnyen gondolhatják, hogy az egész hazafias törvény csak a magán- és egyházi iskolák gonosz lobbijának a műve. A törvény ugyanis csak az állami iskolákra érvényes. Ha tehát ön nem akar gyermekének Nad Tatrou sá-t minden hétfőn, akkor vegye ki az államiból, és helyezze el a legközelebbi egyházi vagy magániskolába. Ez utóbbi esetben fizesse a tandíjat is. Az Alkotmány által garantált ingyenes közoktatás ugyanis áprilistól akciós ajánlatban, csak himnusszal kapható. Na de mit garantál nekünk egy olyan Alkotmány, amely úgy kezdődik: Mi, a szlovák nemzet… (Egyébként nagyon hasznos olvasmány, és nem is hosszú.)

A törvényben az is benn áll, hogy az iskolákba be kell vezetni a hazafias nevelést. Ejnye, Mikolaj úr, hát hogyhogy nem vezette be eddig, hosz már négy éve maga a miniszter. Most vagyon az oktatási reform kellős közepén. Mit akarnak, újra felülírni az egészet?

A hazafyas törvény miatt nem kell beszarni, senkit nem fognak 5000 euróra megvágni (mint a nyelvtörvény esetében), ha nem dalolja a himnusz elég hangosan. Nem is a következmények az undorítóak, hanem az elv, ahogy a bílá-modrá-červenát ránk oktrojálják. Ettől a magyar kisgyerek csak még jobban fogja utálni a szlovákokat. Kinek jó ez?

Persze, feltehetjük a kérdést, miért ne lehetne egy szlovákiai magyar hazafi. Miért  ne dagadhatna keble honfiúi érzelmektől, ha  e kis országra tekint a térképen? Azért, mert ez a kis ország, meg elődje, a sokkal nagyobb 1918-as megalakulása óta sosem tett semmit azért, hogy ez így legyen. Persze, ettől én még kiválóan érzem magam a bőrömben, és biztos vagyok benne, hogy a még meglevő (hajaj, jövőre népszámlálás, lesz itt sírás-rívás fogcsikorgatás) szlovákiai magyar kisebbség nem úgy kel fel, hogy a kisebbségi lét keserű kenyerét reggel sós könnyeivel áztatja meg, majd megreggelizik belőle. Nem ismerek embert, aki bánatos orcával járna az utcán a kissé még híves koratavaszban amiatt, hogy ez az ország nem szereti őt. De attól ez még így van.

Ráadásul ilyen pszeudotémákkal foglalkozik a sajtó és a blogoszféra, miközben az Alkotmány úgy kezdődik, hogy "Mi, a szlovák nemzet"; romokban az igazságszolgáltatás, évekig húzódnak a perek, és a bírók perlik az államot; február végéig  780,3 millió euró hiány keletkezett a költségvetésben; még mindig nem tudjuk, ki áll az Interblue Group mögött, és hogy hol a pénz; Fico nem válaszol az újságíróknak; a kormány liebling cége napilapot vesz stb.

(A Sme blogjai a hazafias törvényről.)

------------------------------
Az élet úgy hozta, hogy ez A hírlapíró és a halál blog ezredik bejegyzése.

Hogyan legyünk jó szlovák hazafiak?

A poszt elolvasása előtt hallgassuk meg a szlovák himnuszt!

Öt óra után egy-két perccel kongani kezdett a parlament üléstermi harangja, vecsernyére hívta a házban kószáló 122 honatyát.

Az esti kismisét Pavol Abrhan kereszténydemokrata képviselő celebrálta, a kulturális bizottság megbízásából.

Nem volt olyan régen, február 12-én, hogy az ellenzéki tréfagép miatt elmaradt a hazafias törvény. Akkor, mivel a parlament nem bizonyult határozatképesnek – a kormánykoalícióból 75-en nyomták meg a jelen gombot, a kormánykoalíciónak egy voks hiányzott, az ellenzékiek pedig kivették a kártyájukat a berendezésből – Pavol Paska házelnök úgy döntött, a jogszabályról a márciusi ülésszak kezdetén, március 2-án fognak szavazni. Az ügy pikantériája, hogy a nemzetiek számára sorsdöntő voksolás idején Ján Slota, a párt elnöke sem volt jelent az ülésteremben.

A törvény másik kidolgozója, Rafael Rafaj, a nemzetiek frakcióvezetője úgy fogalmazott, két hétig még él a remény, hogy elfogadják a jogszabályt. A nem szavazó szlovák képviselőket viszont éles bírálattal illette. "Ez hazafiasságuk mutatója. Nyugodtan szavazhattak volna akár nemmel is. A rendelkezésünkre álló időt arra fogjuk fordítani, hogy az embereknek elmagyarázzuk, milyen módosításokon ment át a törvény a törvényalkotási folyamat során. Hiszem hogy jelen formájában már mindenki számára elfogadható" - mondta Rafaj.

A nemzetiek a mintegy három órás parlamenti vita során elálltak több radikális javaslatuktól is. Így például a 15 éveseknek a személyi igazolványuk átvételekor nem kellene hűségesküt tenniük. A köz- és államigazgatásban dolgozóknak sem, csak az újonnan felvett közalkalmazottaknak. Ők a következő szavakkal fejezik ki hűségüket Szlovákia iránt: "Becsületemre és lelkiismeretemre hűséget fogadok a Szlovák Köztársaságnak, alkotmányos alapelveinek és demokratikus berendezkedésének. Fogadom, hogy mint a Szlovák Köztársaság állampolgára, lehetőségeimhez mérten elhivatottan és hűségesen védem hazámat, területi egységét, függetlenségét, szuverenitását, és tisztelem jelképeit".

Nos, ma Abrhan mester előbb a módosító indítványokat bocsátotta szavazásra. Majd sitty-sutty a harmadik olvasatba utalták. Vita itt sem volt. Csak szavazás. Nézzük, hogyan!

Igennel szavaztak:

Bačík, Branislav    Belásová, Milada    Belousovová, Anna    Bobrík, Anton
Burian, Jozef    Cabaj, Tibor    Čech, Ján    Číž, Miroslav
Damborská, Marta    Demian, Jaroslav    Dubravay, Peter    Ďuračka, Jozef
Džurina, Pavol    Faič, Vladimír    Gabániová, Darina    Gajdošík, Jakub
Galis, Dušan    Géci, Milan    Glenda, Tibor    Goga, Pavol
Halecký, Jozef    Haľko, Marián    Horváth, Juraj    Hradecký, Boris
Chrbet, Ján    Izák, Jaroslav    Jánoš, Vladimír    Jarjabek, Dušan
Jasaň, Viliam    Jureňa, Miroslav    Kondrót, Maroš    Korba, Anton
Košútová, Magda    Kotian, Miroslav    Kovačócy, Marián    Kovarčík, Ján
Krajkovič, Mikuláš    Kramplová, Zdenka    Kvorka, Ján    Laššáková, Jana
Lebocký, Tibor    Líška, Jozef    Lukša, Michal    Madej, Róbert
Mamojka, Mojmír    Martinák, Ľuboš    Matejička, Vladimír    Mazúrová, Viera
Mečiar, Vladimír    Müllerová, Emília    Mušková, Ľudmila    Nachtmannová, Oľga
Obrimčák, Peter    Pavlis, Pavol    Pelegrini, Peter    Petrák, Ľubomír
Podmanický, Ján    Pučík, Rudolf    Rafaj, Rafael    Rehák, Milan
Richter, Ján    Rošková, Ľubica    Rydlo, Jozef    Sániová, Beata
Senko, Ján    Slota, Ján    Šaško, Ivan    Švidroň, Valentín
Tóthová, Katarína    Valocký, Jozef    Vaľová, Jana    Varga, Ivan
Vestenický, Emil    Záhumenský, Marian    Zelník, Štefan    Zmajkovičová, Renáta
Zvonár, Ján

Nekik köszönjük szépen.

Nemmel szavaztak:

Andruskó, Imre    Bárdos, Gyula    Berényi, József    Biró, Ágnes
Bugár, Béla    Csáky, Pál    Duray, Miklós    Farkas, Iván
Juhász, György    Köteles, László    Miklós, László    Mikloško, František
Minárik, Pavol    Nagy, László    Palko, Vladimír    Pásztor, István
Sárközy, Klára    Simon, Zsolt    Szigeti, János    Szigeti, László
Szögedi, Anna

Hazafiatlan árulók!

Tartózkodtak:

Abrhan, Pavol    Brocka, Július    Fronc, Martin    Gibalová, Monika
Golian, Ján    Grečková, Lea    Hrušovský, Pavol    Pataky, Ján
Sabolová, Mária    Šimko, Jozef    Urbáni, Milan    Žitňanská, Lucia

Nem szavaztak:

Devínsky, Ferdinand    Frešo, Pavol    Hort, Milan    Ivančo, Jaroslav
Janiš, Stanislav    Lipšic, Daniel    Markovič, Peter    Miššík, Peter
Novotný, Viliam    Pado, Martin    Paška, Pavol    Rosová, Tatiana

Ott se voltak:

Babič, Ján    Bastrnák, Tibor Bauer, Rudolf    Cibulková, Katarína
Dzurinda, Mikuláš    Fedor, Martin    Gabura, Peter    Gál, Gábor
Galbavý, Tomáš    Horváth, Zoltán    Chelemendik, Sergej    Kahanec, Stanislav
Kubánek, Stanislav    Kubovič, Pavol    Kuruc, Martin    Kužma, Štefan
Liška, Juraj    Micheľ, Ľuboš    Mikloš, Ivan    Mikuš, Jozef
Mikuš, Tibor    Prokopovič, Pavol    Rusnák, Ján    Slafkovský, Alexander
Štefanec, Ivan    Tarčák, Jozef    Tkáčová, Jarmila    Vášáryová, Magdaléna

A parlament honlapján egyelőre csak a módosító indítványok nélküli szöveg érhető el. 5-kor szavaztak, így gondolom, hivatalnok, aki megcsinálta volna, már nem volt az épületben. De majdcsak felkerül az is. (A poszt végére odakopizom a módosító indítványok nélküli változatot.)

Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban.

A jogszabályból fakadóan a kormány- és parlamenti, valamint önkormányzati üléseket a szlovák himnusz meghallgatásával fogják kezdeni; az iskolákban is így fog kezdődni az oktatási hét. A diákoknak azonban az akusztikus élményen túl vizuálisban is részük lesz, a tantermekben el kell helyezni a szlovák zászlót, a címert, a himnuszt, és az Alkotmány preambulumát, mely így kezdődik: „Mi, a szlovák nemzet”. A közalkalmazottaknak hűségesküt fog kelleni tenniük. Nem tisztázott azonban, hogy ez a Munkatörvénykönyvhöz hogyan fog viszonyulni. Azaz, az alkalmazás feltétele lesz a hűségeskü? Mert akkor európai bíróságokon ez elég komoly teret enged az állam ellen.

Erre a jogszabályra egyrészt marketingszempontból volt szüksége Slotáéknak. A fapicsa Belousovová nagy nemzeti sikerként könyvelte el, és azt ígérte, lesznek még ilyenek. Hát, kíváncsian várjuk.

A normális szlovákok épp úgy megütköznek a törvényen, mint a magyarok. Hiheti valaki komolyan, hogy egy jogszabály javítja egy átlagember államhoz való viszonyát? Ugye nem?

A polmarketingen túl ez az egész törvény csak arra kellett, hogy újra pofonszarják a felvidéki magyarságot. Most képzeljünk egy egy bodrogszerdahelyi, ipolyfödémesi vagy csákányi testületi ülést, szlovák himnusszal... Gömöralmágyi, palásti, zétényi, alistáli iskolakezdést himnusszal. Biztosan lesznek törvénytisztelő beszari magyar iskolaigazgatók, akik egy jottányit sem engednek a jogszabályból... Sima szellemi terület-körbehugyozás ez, hogy a kurva magyarok lássák, kik az urak itten.

És akkor keressünk válaszokat a kérdésre: miért is legyen a felvidéki magyar lojális ahhoz az országhoz, ahol ilyen törvényeket fogadnak el?

(Még lenne mit írni, de éjféltől karbantartás lesz a freeblogon, úgyh gyorsan kilőjjük ezt a posztot.)

------------------------------------------------

Az eredeti törvényszöveg:

NÁRODNÁ RADA SLOVENSKEJ REPUBLIKY

IV. volebné obdobie

N á v r h

Zákon

z  ................ 2009

na podporu vlastenectva

Národná rada Slovenskej republiky, vedomá si dôležitosti hodnôt pozitívneho vlastenectva, národnej identity, štátnej suverenity a zvrchovanosti, rozvoja kultúrnych a duchovných tradícií a ich podpory zo strany štátu sa uzniesla na tomto zákone:

§ 1

Predmet zákona

Tento zákon upravuje základné princípy, ciele, formy a právne pravidlá, smerujúce na podporu výchovy k vlastenectvu, ako súčasti národného povedomia, sebavedomia a národnej identity, k vernosti a oddanosti k vlasti, k hrdosti na minulosť a prítomnosť a k vernosti a úsiliu  ochraňovať svoju vlasť.

§ 2

Pôsobnosť zákona

Pôsobnosť tohto zákona sa vzťahuje na:

(1)       fyzické osoby, ktoré sú občanmi Slovenskej republiky,

(2)       právnické osoby, štátne a neštátne inštitúcie, ktoré pôsobia na území Slovenskej

republiky.

§ 3

Podpora vlastenectva

(1) Štát prispieva k podpore vlastenectva v každej oblasti plnenia  funkcií štátu tým, že vytvára právne a iné mechanizmy na podporu vlastenectva, ako prirodzeného vzťahu štátu a osôb, na ktoré sa vzťahuje tento zákon. Osobitnú pozornosť podpory vlastenectva venujú Ministerstvo školstva SR, Ministerstvo kultúry SR, Úrad pre Slovákov žijúcich v zahraničí a Matica slovenská.

(2) Každý je povinný zachovávať úctu k štátnym symbolom Slovenskej republiky, štátnemu jazyku, k samotnému štátu a jeho ústavným orgánom a inštitúciám.

(3) Pred každým začiatkom rokovania Národnej rady Slovenskej republiky sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.

(4) Pred každým začiatkom rokovania Vlády Slovenskej republiky sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.

§ 4

Výchova k vlastenectvu

(1) Súčasťou výchovy mladej generácie v celom systéme vzdelávania je aj ich výchova k vlastenectvu, výchova pre záujmy štátu a výchova k  úsiliu ochraňovať štát.

(2) Výchova k vlastenectvu a jeho obsahu, musí byť zaradená do učebných osnov výchovno-vzdelávacieho procesu na všetkých stupňoch školskej vzdelávacej  sústavy.

(3) Školy majú povinnosť, aby v každej  miestnosti, v ktorej prebieha vyučovanie, bol umiestnený štátny znak, štátna zástava, text štátnej hymny a preambula Ústavy Slovenskej republiky.

(4)  Pred začiatkom prvej vyučovacej hodiny v týždni je povinný riaditeľ školy alebo ním poverá osoba zabezpečiť, aby sa v miestnostiach, v ktorých prebieha vyučovanie, hrala štátna hymna Slovenskej republiky. Na splnenie tejto povinnosti sa osobitne prihliada pred začiatkom každého školského zhromaždenia, najmä v súvislosti s odovzdávaním vysvedčení.

§ 5

Sľub vernosti Slovenskej republike

(1) Sľub vernosti Slovenskej republike znie : „Sľubujem na svoju česť a svedomie vernosť a oddanosť Slovenskej republike, jej ústavným zásadám a jej demokratickému zriadeniu. Sľubujem, že ako občan Slovenskej republiky, budem podľa svojich možností a schopností, oddane a verne  chrániť svoju vlasť, jej územnú celistvosť, zvrchovanosť, štátnu suverenitu a mať v prirodzenej úcte jej štátne symboly“.

(2) Sľub vernosti Slovenskej republike sa skladá vždy do rúk zástupcu príslušného orgánu štátnej správy ústne, položením dvoch prstov pravej ruky prisahajúcej osoby na  Ústavu Slovenskej republiky. O zloženie Sľubu vernosti Slovenskej republike sa spíše záznam, ktorý vlastnoručne podpíše osoba, ktorá takýto sľub zložila, ako aj zástupca správneho orgánu.

(3) Sľub vernosti Slovenskej republike skladá osoba vždy :

a) pred právnym aktom prevzatia dekrétu o jeho zvolení za poslanca Národnej rady Slovenskej republiky,

b) pred právnym aktom, keď po prvý krát preberá od zástupcov štátneho orgánu svoj občiansky preukaz,

c) pred právnym aktom prevzatia osvedčenia o štátnom občianstve Slovenskej republiky, ak bolo štátne občianstvo takejto osobe udelené príslušným orgánom štátnej správy,

d)  pred právnym aktom prevzatia služobnej zmluvy osobou ustanovenou do štátnej služby, alebo ustanovenej do verejnej služby príslušným orgánom štátnej správy.

§ 6

Podpora vlastenectva zo strany orgánov samosprávy

(1) Samospráva prispieva k podpore vlastenectva  pri výkone svojich kompetencií tak v originálnej pôsobnosti ako aj v oblasti preneseného výkonu štátnej správy tým, že vytvára právne a iné mechanizmy na podporu vlastenectva, ako prirodzeného vzťahu orgánov samosprávy a osôb, na ktoré má tento zákon pôsobnosť.

(2) Sľub vernosti Slovenskej republike skladá, pred prevzatím dekrétu  o svojom zvolení vo voľbách do samosprávy  osoba:

a)  zvolená za primátora mesta alebo starostu obce,

c) zvolená za poslanca miestneho, obecného, mestského  zastupiteľstva alebo zastupiteľstva samosprávneho kraja.

(3) Štátna hymna sa hrá vždy na začiatku každého zasadnutia obecného, miestneho, mestského zastupiteľstva alebo zasadnutia zastupiteľstva samosprávneho kraja.

(4) Mestá, obce a samosprávne kraje majú povinnosť, aby v každej miestnosti, kde prebieha zasadanie obecného, miestneho, mestského zastupiteľstva alebo zasadnutie zastupiteľstva samosprávneho kraja bol umiestnený štátny  znak, štátna zástava  a preambula Ústavy Slovenskej republiky.

(5) Na začiatku každého verejného zhromaždenia obce, mesta alebo samosprávneho kraja sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.

§7

Štátna hymna sa hrá povinne na športových podujatiach a športových súťažiach vyhlásených alebo organizovaných národnými športovými zväzmi.

§ 8

Podpora vlastenectva verejnoprávnymi médiami

(1) Verejnoprávne média prispievajú k podpore vlastenectva v oblasti svojej pôsobnosti tým, že :

a) každý deň v čase od 23:30 hodiny do 00.30 hodiny vždy zaradia do vysielania hranie štátnej hymny Slovenskej republiky,

b)  v rámci svojej programovej skladby zaradia v deň štátneho sviatku program obsahovo a tematicky zameraný s predmetom tohto zákona a súvisiaci s týmto štátnym sviatkom.

Čl. II.

Zákon č. 308/2000 Z. z. o vysielaní a retransmisii a o zmene zákona č. 195/2000 Z. z. o telekomunikáciách v znení zákona č. 147/2001 Z. z., zákona č. 206/2002 Z. z., zákona č. 289/2005 Z. z., zákona č. 95/2006 Z. z., zákona č. 121/2006 Z. z. zákona č. 13/2007 Z. z., zákona č. 220/2007 Z. z., zákona č. 654/2007 Z. z., zákona č. 343/2007 Z. z., zákona č. 167/2008 Z. z., zákona č. 287/2008 Z. z., zákona č. 516/2008 Z. z., zákona č. 77/2009 Z. z. a zákona č. 318/2009 Z. z. sa dopĺňa takto:

1.         V § 16 sa za písmeno g) vkladá písmeno  h), ktoré znie:

„h) zabezpečiť v dennom programe hranie štátnej hymny Slovenskej republiky v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame,“.

Doterajšie písmená h) až q) sa označujú ako písmená i) až r).

2.         V § 17 ods. 1sa za písmeno e) vkladá písmeno f), ktoré znie:

„f) zabezpečiť v dennom programe hranie štátnej hymny Slovenskej republiky v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame,“.

Doterajšie písmená f) až h) sa označujú ako písmená g) až i).

Čl. III.

Zákon č. 619/2003 Z. z. o Slovenskom rozhlase v znení zákona č. 587/2006 Z. z., zákona č. 220/2007 Z. z., zákona č. 343/2007 Z. z., zákona č. 68/2008 Z. z., zákona č. 70/2008, zákona č. 312/2009 z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 5 sa za odsek 1 vkladajú odseky 2 a 3, ktoré znejú:

„(2) Slovenský rozhlas vysiela každý deň v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny štátnu hymnu Slovenskej republiky tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame.

(3) Slovenský rozhlas v rámci svojej programovej skladby zaradí v deň štátneho sviatku alebo pamätného dňa program, ktorý je obsahovo a tematicky zameraný na štátny sviatok alebo pamätný deň.“.

Doterajšie odseky 2 a 3 sa označujú ako odseky 4 a 5.

Čl. IV.

Zákon č. 16/2004 Z. z. o Slovenskej televízii v znení zákona č. 588/2006 Z. z., zákona č. 220/2007 Z. z., zákona č. 343/2007 Z. z., zákona č. 68/2008 Z. z., zákona č. 70/2008 Z. z., zákona č. 516/2008 Z. z., zákona č. 312/2009 Z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 5 sa za odsek 1 vkladajú odseky 2 a 3, ktoré znejú:

„(2) Slovenská televízia vysiela každý deň v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny štátnu hymnu Slovenskej republiky tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame.

(3) Slovenská televízia v rámci svojej programovej skladby zaradí v deň štátneho sviatku alebo pamätného dňa program, ktorý je obsahovo a tematicky zameraný na štátny sviatok alebo pamätný deň.“.

Doterajšie odseky 2 a 3 sa označujú ako odseky 4 a 5.

Čl. V.

Zákon č. 369/1990 Zb. o obecnom zriadení v znení zákona č.96/1991 Zb., zákona č. 421/1991 Zb., zákona č.500/1991 Zb., zákona č.564/1991 Zb., zákona č. 11/1992 Zb., zákona č. 295/1992 Zb., zákona č.43/1993 Z. z., zákona č.52/1994 Z. z., zákona č.287/1994 Z. z., zákona č.229/1997 Z. z., zákona č.225/1998 Z. z., zákona č.233/1998 Z. z., zákona č.453/2001 Z. z., zákona č.185/1999 Z. z., zákona č.389/1999 Z. z., zákona č.453/2001 Z. z., zákona č.6/2001 Z. z., zákona č.453/2001 Z. z., zákona č.205/2002 Z. z., zákona č.515/2003 Z. z., zákona č.369/2004 Z. z., zákona č.535/2004 Z. z., zákona č.583/2004 Z. z., zákona č.615/2004 Z. z., zákona č.583/2004 Z. z., zákona č. 757/2004 Z. z., zákona č.171/2005 Z. z., zákona č.628/2005 Z. z., zákona č.616/2006 Z. z., zákona č.267/2006 Z. z., zákona č.334/2007 Z. z., zákona č.335/2007 Z. z., zákona č.330/2007 Z. z., zákona č.205/2008 Z. z., zákona č.384/2008 Z. z., zákona č.445/2008 Z. z., zákona č.583/2004 Z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 11b sa na konci textu paragrafu pripája nová veta, ktorá znie:

„Na začiatku každého verejného zhromaždenia obyvateľov obce alebo jej časti sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.“.

V § 12 sa za odsek 6 vkladá odsek 7, ktorý znie:

„(7) Na začiatku každého rokovania obecného zastupiteľstva sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.“.

Doterajší odsek 7 sa označuje ako odsek 8.

Čl. VI.

Zákon č. 350/1996 Z.z. o rokovacom poriadku Národnej rady Slovenskej republiky v znení zákonač.  77/1998 Z.z., zákona č.86/2000 Z.z, zákona č.138/2002 Z.z., zákona č.138/2002 Z.z., zákona č. 100/2003 Z.z., zákona č.551/2003 Z.z., zákona č.215/2004 Z.z., zákona č.360/2004 Z.z., zákona č.253/2005 Z.z., zákona č.320/2005 Z.z., zákona č.261/2006 Z.z., zákona č.199/2007 Z.z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 25 odsek 1 znie:

„(1) Na začiatku každého rokovania schôdze národnej rady sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.“.

Doterajší text paragrafu sa označuje odsekom 2.

Čl. VII.

Zákona č. 224/2006 Z.z. o občianskych preukazoch a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č.693/2006 Z. z., zákona č.647/2007 Z. z., zákona č.445/2008 Z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 6 odsek 1 písm.a) sa vypúšťa čiarka a vkladajú sa slová „a po zložení sľubu vernosti podľa osobitného zákona,“

Čl. VIII.

Tento zákon nadobúda účinnosť 1. apríla 2010.

Dôvodová správa

A. Všeobecná časť

Vlastenectvo patrí medzí základné hodnoty civilizovanej spoločnosti a vyspelého národa. Preambula Ústavy SR zdôrazňujúc hodnotu identity sa odvoláva na  politické a kultúrne dedičstvo našich predkov a na stáročné skúsenosti Slovákov zo zápasov o národné bytie a vlastnú štátnosť. A to v zmysle cyrilo - metodského duchovného dedičstva a historického odkazu Veľkej Moravy.

Európska demokratická spoločnosť sa riadi empirickou zásadou z histórie, že štát je národný a spoločnosť je občianska. Každý národný štát má svoj jedinečný znak, ktorým potvrdzuje svoju výnimočnosť, zároveň sa ním odlišuje od ostatných a súčasne však potvrdzuje občiansky charakter spoločnosti.

Napriek týmto skutočnostiam špecifická norma - zákon na ochranu vlastenectva v právnom poriadku Slovenskej republiky zatiaľ chýba. Existujú čiastkové normy, ktoré upravujú napr. použitie štátneho symbolu, ale len v súvislosti so štátnymi sviatkami, resp. medzinárodnými podujatiami - ide teda skôr o usmernenie výzdoby či zásad diplomatického protokolu a prevažne len jedného zo štátnych symbolov. Komplexná a osobitá úprava zatiaľ v právnom systéme SR chýba.

Slováci sú starý európsky národ, ich korene siahajú do 5. storočia a do čias Veľkomoravskej ríše v 9. storočí. Boli aktívnou súčasťou Uhorského štátu, pomáhali v stredoveku aj  v novoveku brániť jeho kresťanskú civilizáciu. Žiaľ, Uhorsko sa na konci svojej existencie v 19. storočí, uchyľovalo k priamemu odnárodňovaniu Slovákov. Preto aj Rakúsko-Uhorská monarchia dostala prívlastok „žalár národov“. Krutá maďarizácia bola nielen popieraním občianskych práv, ale aj prirodzeného práva Slovákov na prejavenie vlastnej identity a práva na sebaurčenie.

Z úcty k stovkám národovcov, ktorí trpeli za národné presvedčenie, osobitne z úcty ku generáciám bernolákovcov a štúrovcov, vnímame zodpovednosť za dorastajúcu mládež, ktorej chýba jasné vedomie slovenskej identity, a u ktorej sa prejavuje národné bezvedomie hraničiace s ľahostajnosťou, ktorú paradoxne médiá vystavujú na obdiv.

To je stav znesväcovania základných hodnôt nášho štátu. Pri výskumoch sa sebavedomie a národné vedomie Slovákov preukázalo, ako jedno z najslabších v celej Európskej únii. Malé národy majú povinnosť voči sebe samým, preto treba tento škodlivý a nebezpečný stav zmeniť. Aktuálna je myšlienka Ľudovíta Štúra: „Najskôr musíme slúžiť sebe, potom iným!“ Na posilnenie národného povedomia, hlbokého vzťahu k národným tradíciám a na pestovanie moderného vlastenectva má slúžiť aj tento zákon.

Zmyslom predkladaného zákona je zásadná zmena postojov a prístupu zo strany štátnych a verejných orgánov na podporu vlastenectva. Ide o legitímne opatrenia a mechanizmy, ktoré by mali vyvolať pozitívnu zmenu  postojov občanov k štátu. Predpokladajú sa taktiež stimuly pozitívne ovplyvňujúce nielen výchovu mládeže k vlastenectvu, ale zvyšovanie národného povedomia a identity  u ostatných generácii občanov, žijúcich v Slovenskej republike. Slovenská republika je štát národný s rešpektom k budovaniu občianskej spoločnosti. Aj tento zákon bude rešpektovať všetky záväzky, ktoré má naša republika k Európskej únii.

Navrhujeme, aby  sa pôsobnosť tohto zákona vzťahovala len na fyzické osoby, ktoré sú občanmi Slovenskej republiky. Súčasne navrhujeme, aby  pôsobnosti  tohto zákona podliehali aj právnické osoby, štátne aj neštátne  inštitúcie, ktoré pôsobia na území Slovenskej republiky.

Ďalej navrhujeme priamu podporu pestovania vlastenectva zo strany štátu,  zo strany samosprávnych orgánov, národných športových zväzov a verejnoprávnych médií. Ide o také formy podpory vlastenectva, ako je povinnosť, aby pred zasadnutiami vlády Slovenskej republiky, zasadnutiami Národnej rady Slovenskej republiky, zasadnutiami mestského i obecného zastupiteľstva, na verejných zhromaždeniach obcí, v školách na začiatku školského roku, každého školského vyučovacieho týždňa, aj pri odovzdávaní vysvedčení za prospech žiakom a študentom, vždy zaznela štátna hymna Slovenskej republiky.

Osobitne navrhujeme, aby školy v učebniach, kde prebieha vyučovanie mali povinnosť zabezpečiť, aby v nich bol štátny znak,  štátna zástava, text hymny a preambula Ústavy Slovenskej republiky. To isté sa navrhuje v miestnostiach, kde prebieha rokovanie Národnej rady Slovenskej republiky, rokovanie Vlády Slovenskej republiky, rokovanie miestneho, obecného a mestského zastupiteľstva a zastupiteľstva samosprávneho kraja.

V súvislosti zo získaním občianstva (prevzatím prvého občianskeho preukazu), získaním občianstva podľa osobitných predpisov, keď sa preberá dekrét o zvolení za poslanca Národnej rady Slovenskej republiky, alebo služobná zmluva v súvislosti s nástupom do štátnej služby alebo verejnej služby, ak sa preberá dekrét o zvolení za primátora mesta alebo starostu obce, ak sa preberá dekrét o zvolení za poslanca mestského,  obecného alebo miestneho zastupiteľstva, alebo zastupiteľstva samosprávneho kraja takýto občan alebo osoba skladajú Sľub vernosti Slovenskej republike. Obsahom tohto sľubu je  zachovávať v každej situácii vernosť Slovenskej republike, jeho ústavnému zriadeniu, osobný záväzok chrániť územnú celistvosť, zvrchovanosť, suverenitu štátu, štátny jazyk a mať v úcte štátne symboly Slovenskej republiky.

Návrh zákona je v súlade s Ústavou Slovenskej republiky, predovšetkým Preambulou Ústavy SR, čl.1., čl. 2., čl. 3.,  čl. 5., čl. 6.,čl. 7.,  čl.8., čl. 9.,  čl.12., čl. 13., čl. 14.,  čl. 19.  a  čl. 23.

Návrh zákona je tiež v súlade s ústavnými zákonmi, zákonmi a ostatnými všeobecne záväznými právnymi predpismi, ako aj s medzinárodnými zmluvami, ktorými je Slovenska republika viazaná.

B. Osobitná časť

K Čl. I

K § 1 až 3

Navrhované ustanovenia ustanovujú predmet zákona, pôsobnosť a  základné povinnosti zachovávať k štátnym symbolom Slovenskej republiky a k štátnemu jazyku Slovenskej republiky úctu.

K § 4

Upravuje výchovu k vlastenectvu vo výchovno-vzdelávacom procese a stanovuje povinnosti riaditeľom škôl zabezpečiť hranie štátnej hymny SR.

K § 5

Predmetné ustanovenie definuje sľub vernosti Slovenskej republiky. Sľub skladá každý, komu bol prvýkrát vydaný občiansky preukaz, cestovný pas Slovenskej republiky, udelené štátne občianstvo Slovenskej republiky a kto vstupuje do štátnej služby alebo verejnej služby. Sľub tiež skladajú poslanci NRSR a na začiatku školského roka žiaci základných a stredných škôl a to individuálne alebo hromadne.

K § 6

Ustanovenie na podporu vlastenectva zo strany orgánov samosprávy. Upravuje sa sľub vernosti povinnými osobami, hranie štátnej hymny orgánmi všetkých stupňov samosprávy ako aj na začiatku každého verejného zhromaždenia obce, mesta alebo samosprávneho kraja.

K § 7

Upravuje sa povinné hranie štátnej hymny SR aj športových podujatiach a súťažiach organizovaných národnými športovými zväzmi v SR.

K § 8

Ustanovuje sa podpora vlastenectva verejnoprávnymi médiami hraním štátnej hymny SR v čase medzi 23:30 a 00:30.

K Čl. II

V Čl. II sa ustanovuje pre vysielateľa a prevádzkovateľa retransmisie povinnosť zabezpečiť hranie štátnej hymny Slovenskej republiky v čase od 23.30 hodiny do 00.30 hodiny podľa podmienok ustanovených v navrhovanom znení.

K Čl. III a IV

V uvedených článkoch sa ustanovuje povinnosť hrania štátnej hymny v Slovenskej rozhlase a v Slovenskej televízie za podmienok určených v tomto zákone.

K Čl. V

Upravujú sa povinnosti v zákone č.369/1990 Zn. o obecnom zriadení.

K Čl. VI.

Upravuje sa zákon č. 350/1996 Z.z. o rokovacom poriadku NR SR

K Čl. VII

Upravuje sa zákon č. 224/2006 Z.z. o občianskych preukazoch v znení neskorších predpisov.

K Čl. VIII

Navrhuje sa, aby zákon na podporu vlastenectva nadobudol účinnosť 1. apríla 2010.

Doložka finančných, ekonomických, enviromentálnych vplyvov, vplyvom na zamestnanosť, podnikateľské prostredie a informatizáciu.

Návrh zákona nezakladá zvýšené nároky na výdavkovú časť rozpočtu, rozpočtov územných samospráv ani verejných rozpočtov.

Navrhovaná zákonná úprava nemá vplyv na zamestnanosť, podnikateľské prostredie, životné prostredie ani informatizáciu spoločnosti.

Doložka zlučiteľnosti návrhu zákona s právom Európskych spoločenstviev a právom Európskej únie.

1.         Predkladateľ návrhu

skupina poslancov Národnej rady Slovenskej republiky

2. Názov návrhu zákona

Návrh zákona na  podporu vlastenectva

3. Problematika návrhu zákona

a) nie je upravená v práve Európskych spoločenstiev,

b) nie je upravená v práve Európskej únie,

c) nie je obsiahnutá v judikatúre Súdneho dvora Európskych spoločenstiev alebo súdu prvého

stupňa Európskych spoločenstiev.

Keďže problematika návrhu zákona nie je upravená v práve Európskych spoločenstiev a práve Európskej únie, je bezpredmetné vyjadrovať sa k bodom 4 až 6 doložky zlučiteľnosti.

Kávé over

17 óra van, a Szlovák Nemzeti Múzeum huszita vezérről nevezett utcában található kiállítóterme bezár, s ezzel vége a múzeum egyik legsikeresebb kiállításának, az Egy csésze kávénak, mely eredetileg januárban zárt volna be, de február 28-ig meghosszabbították, ahogy mondani szokták volt, a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel.

"Egy igazi kikapcsoló, gondokat felejtető, szórakoztató, könnyed, mégis sok hasznos információval szolgáló kiállítás arról, hogy miért isszuk, hogyan isszuk, hogyan szolgáljuk fel, és hogy hogyan készítsük el egyik legtöbbet fogyasztott mindennapi italunkat, a kávét (már, aki hódol az aromájának).

Mióta és hogyan termesztik, gyűjtik, dolgozzák fel, s ami a legfontosabb, milyen formában kell pörkölni a szemeket ahhoz, hogy a habos nedűt a legnagyobb élvezettel tudjuk fogyasztani. A kávéfogyasztás történetét és kultúráját mutatja be a Szlovák Nemzeti Múzeum Egy csésze igazi kávé című kiállítása az intézmény pozsonyi vár tövében (Žižkova 16.) található termeiben." Tallósi Béla beszámolója a kiállításról az eredeti helyen folytatódik. Aki lemaradt róla, nézze meg a videót.

Egy politikai körút vége

Ivan Šimko, a Kereszténydemokrata Mozgalom, és a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió egykori alapítója és vezető politikusa visszatér a kereszténydemokrata pártba. A „tékozló fiú“ 2000-ben lépett ki a KDH-ból, Mikuláš Dzurinda mellet évekig az SDKÚ egyik vezéralakja volt, a pártból 2003 őszén távozott, miután a csoportocskaügy miatt összekülönbözött az akkori kormányfővel és pártbeli főnökével. 2004-ben többedmagával megalapította a Szabad Fórumot, ám miután nem őt, hanem Zuzana Martinákovát választották a párt elnökének, innen is távozott. Šimko azóta a Misia 21 nevű egyszemélyes törpepárt elnöke volt. „Alázattal térek vissza a KDH-ba, mint egyszerű tag“ – nyilatkozta Šimko. Beszarás.

Dumaszínházban jártam

Nemrégiben a Godot Dumaszínházban jártam. A jegyeket ajándékba kaptam T.-től.  Novemberben sikerült jegyet vennie, februárra. Hadházira és Bödőcsre csak beláthatatlan időn belül lett volna jegy. Egy Beliczai Balázs - Szupkay Viktor - Aranyosi Péter előadásra sikerült eljutnunk.

A Godot Kávéház a belváros szívében található, jól megközelíthető. Ha az Operabál miatt az Andrássy úti parkolóhelyek nem lettek volna lezárva, akkor valszeg parkolóhelyet sem lett volna gond találni. Megszámoltam, kb. 90 ember szoronghatott a faszig egymásba tolt asztalok mellett. Akik a klozet előtti térben ültek - nyolcan -, azok nem láttak rá az előadóra. Szívás, főként, mert a mikrofonzsinór alatt ülők is annyit fizetnek, mint akire 50x rányitják a klozetajtót.

A túlzsúfoltság nem kellemes, ha szar helyen ülsz, kicsavarodott nyakkal kell nézned a produkciót, szerencsére nekünk jó helyünk volt; viszont az árak korrektek és a személyzet kedves. Ennyit a körítésről.

Az est folyamán a minél nagyobb rentabilitás végett a szájkaratemesterek egy kb. 1,5 négyzetméteres helyen állnak, asztalok közé szorítva, és vezetékes mikrofonba beszélnek.
Elsőként Beliczai Balázs lépett fel. A tévés fellépések nyomán eddig őt a középmezőnybe soroltam, de élőben sokkal jobb. Beliczai mintegy fél órát beszélt. Egy keveset buzizott is. Úgy látszik, erre van igény, mert Kis Ádámnak is bejött a tévében, és itt is nevetve reagált rá a közönség. (Aranyosi meg cigányozott. Úgy látszik, enélkül nem is próbálkoznak szórakoztatással Mo.-n.)

A leggyengébb láncszem Szupkay Viktor volt, a műsor fele már megvolt a tévéből. Az ember idegondol egy "Hát ezért fizettem én?" Tomcat-pólót. A műsor többi része szórakoztató volt, ez viszont bosszantó. Biztos nem könnyű mindig új poénokat gyártani, de ha nem megy, akkor meg lehet fogni a péklapátot… Tuti, hogy a Dumaszínházban olyan arcok mennek, akik ezt a produkciót már látták a tévében, így velük szemben nem tisztességes a recikláció.

Az estet Aranyosi Péter zárta. Bő háromnegyed órát szövegelt. Rajta látszott a leginkább, hogy nemcsak egy feladatot hajt végre, hanem élvezi is, amit csinál. Igyekezett kapcsolatot teremteni a közönséggel, bár a jelentkezzen ez, jelentkezzen az nekem nem jön be, fizettem bazmeg, szórakoztassál, ne tegyél fel kérdéseket. Aranyosi tipikusan az az ember, akit oda tudsz képzelni a kocsmaasztalod mellé, ahol pontfénytől nem megvilágítva, mikrofon nélkül, élőbeszédszerűen mondja el ugyanezeket a poénokat.

Na, hát köszönöm, fiúk, köszönöm, T.

--------------------------------------------------
Emiatt nem írunk külön posztot, de a központi napilap pénteki száma összeállításban foglalkozik azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik lassan lejáró megbízatási időszakuk során passzívak voltak.  Közülük is a mester Szigeti János, aki csak levegőt venni jelent meg az ülésteremben. Vele a lap interjút közöl. Szigeti azt állítja, "nem szabad egy képviselőt a szerint megítélni, hogy felszólal-e a parlamentben". Nos, Szigeti úr, kérdezze meg Búcson a kocsmában, a boltban, a szőlőhegyen, hogy a nép, az istenadta is egyetért-e az ön érveivel. Mert szerintem nem.

Cinegék lépvesszőn – madártani gyorstalpaló avagy mi a különbség Szikora és Sýkora között

Kedden a szervezett bűnözési kérdésekben egy időben nagyon jól informált Sme internetes kiadása arról számolt be, hogy a rendőrség őrizetbe vett 11 embert a Sýkora-családból. A cinegéket, ahogy a többiek nevezték őket. (Az államnyelvet nem birtokló olvasók kedvéért: a sýkorka cinkét jelent.) Tegnap a 11 kopasz őrizetbe vételét kérte a különleges ügyész. A leggyengébb legénykéről - biztosan a starter az - már ma dönthet a Smer-ellenzék bizarr összefogással megmentett Specializált Büntetőbíróság, a komoly fiúknál hosszabb a határidő, mivel az általuk elkövetett bűncselekmények előtt ott van az "obzvlášť závažné" szókapcsolat, szombatig kell dönteni. Életem első polinterjúját az ombudsmanussal csináltam a lapban, amikor beléptem. Ő azt mondta, hogy a vizsgálati, az nem bünti, így nem kell orrba-szájba elrendelni, csak ha indokolt. Az én adóimból az államot bérpótlék miatt perelő rohadt bírók miatt már így sincs semmi hitele előttem a hazai igazságszolgáltatásnak. De ha ezeket a legényeket nem helyezik előzetesbe, akkor az a semmi is elillan.

Na, de hát miért ez a nagy öröm, kik ezek az arcok, ki  az a Sýkora, és milyen hatással lesz ez a szervezett bűnözői körökre? Kérdezz! Felelek! Olvasóbarát gyorstalpaló szervezett bűnözés iránt mérsékelten érdeklődő olvasóknak.

Ki a csoport keresztapja?
A Sýkora-klánt Miroslav Sýkoráról nevezték el.

Ő még él?
Nem, 1997. február 6-án a fővárosban, a Bajkalská utcán, a Holiday Inn hotel előtt, ill. magában az intézményben lőtték őket le. Géppisztoly+sörétes kombóval.

Mindig geciember volt ez a Miroslav Sýkora?
Sýkora diplomataszülők gyermeke volt, Moszkvában tanult, majd amikor kidobták, hazajött, és újságírást kezdett tanulni a Comenius Egyetemen. Tanulmányait azonban nem fejezte be. Volt felesége és két gyereke.

Hogyan kezdte a szakmát?
Exkluzív élelmiszerek csempészésével. A szocialista hiánygazdaságban és utána persze az is exkluzívnak számított, ami ma nem.

Egyedül dolgozott?
Nem, Ján Takáčcsal dolgozott együtt, azonban eltért a véleményük arról, milyen mértékben kell bevonni az oroszokat. Takáč oroszok nélkül akartak, Sýkora oroszokkal. Így szétváltak útjaik, és nem maradta barátok. Takáčot 2003-ban Pozsony Kramáre városrészében lőtték le, 15, gépkarabélyból leadott lövéssel. Sýkorát pedig az ukrán főnök fiává fogadta, ami viszonylag tág lehetőségeket biztosított neki.

Kapcsolatban állt-e a Szlovák Információs Szolgálattal?
Igen. A Fegyveres Oszkár összekötőjeként felrobbantott Robert Remiášt halála előtt sokáig követték. Luboš Ferus nyitrai főnök később azt vallotta, ő és emberei Sýkora utasítására követték a szerencsétlen sorsú rendőrt. Mint tudjuk, a robbantásnál ott volt a Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. Egyszerre sok a jóból… (Korábban itt írtunk róla)

Milyen tevékenységet fejtett ki a Sýkora-csoport?
A SIS-nek tett szolgálatokon túl védelmi pénzt szedtek, vállalkozókat zsaroltak, kurvákat futtattak, és a gyilkosságtól sem riadtak vissza.

Ebben az időszakban már egyre erősebb volt Mikuláš Černák. Hozzá hogy viszonyult a Cinege?
A Sýkora halálához vezető út is Černákkal van kikövezve, mondhatnánk némi képzavarral. Feruš, Peter Križanovič és Sýkora állítólag 75 millió koronát vittek el az 1996-os nyitrai VÚB-lopásból, adóként. (Nem bankrablás, mert nem volt erőszak.) Ennek elosztása közben azonban vita támadt Križanovič és Sýkora között. A fegyver is előkerült, Sýkora volt a gyorsabb, Križanovič lábát amputálni kellett. Križanovič ebben az időben már Mikinek dolgozott, aki Sýkora helyét ígér(het)te neki.

Hányszor próbálták meg eltenni láb alól?
Kétszer. 1996 decemberében egy távcsövessel lőttek rá. De a szomszédját találták el. Szóval erre is figyeljünk ingatlanvásárláskor… Ezt követően csak testőrséggel mutatkozott. A halálos találkozóra azonban mégis egy szál sofőr kíséretében érkezett.

És Križanovič túlélte őt?
Igen, de nem sokkal. Egy HZDS-es képviselő lakása előtt felrobbantották a dzsippóját 1997. április 15-én. Vajon mit csinált ott?

Ki vette át a hatalmat Sýkora halála után?
Peter Čongrády. Árva gyerek volt, és katonai főiskolát végzett. A főnök sofőrjeként kezdte pályafutását. Nagyszombatot és Trencsént is befolyása alá vonta.

Ő még él?
Nem, 2004 szeptemberében egy pozsonyi pizzéria előtt nagyon csúnyán végezte, szó szerint szétlőtték a fejét.

És utána ki következett?
Hát, ő még él,  a 11 között van.

Mivel gyanúsítják a most elfogott 11-eket?
Bűnszervezet létrehozásával, emberrablással, nyomásgyakorlással, közveszélyokozással, csalással, tiltott fegyverviseléssel és rongálással.

Mire számíthatnak?
Ha bebizonyosodik bűnösségük, egy részükre életfogytiglani börtönbüntetés vár, de min. 20 év. Persze, ez csak jogelmélet. Szlovákiában vagyunk.

Itt és most avagy a játékmester bukása

Egy hete ezen a napon T.-vel Szerdahelyre mentünk. Kulturálódni. Hihetetlen, mi? (Erre főként azért került sor, mert a másnapi komáromi "Beugróra" - ami tudjuk, h nem Beugró, persze, szerzői jog is van a világon - nem kaptunk jegyet, kb. 3 héttel a rendezvény előtt…) Az egykori mezőváros egyelőre nem kulturális projektjeivel hódít a köztudatban, noha ott van a Duna Menti Tavasz, a Vámbéry-estek stb., a település imázsa mégis más.

Múlt csütörtökön a Városunkért PT a Sevenben (jó a konyha) szervezett improvizációs estet, Itt és most címmel, az Epopteia társulás és műhellyel karöltve, mely, ha jól sejtem, Czajlik Józsefet takarja. Czajlik József sikeres rendező, de ami ennél fontosabb, jó is. Akik pedig felléptek: Bandor Éva, Olasz István, Gál Tamás és Mokos Attila (!).

A bárból kihordták az asztalokat, a közlekedést ellehetetlenítő sűrűséggel telehágták székekkel. A játéktér a bárpult vége melletti mintegy 6 négyzetméter volt. Messze nem ideális helyszín, a hátsóbb sorokban ülők szerintem csak deréktól  felfelé láthatták a szereplőket. A rendezvényen ott volt (majdnem) az összes DS-i kultúrarc (de akkor ki volt a Vámbéryben?). Olyan 70-80 ember lehetett jelen. A kezdéssel mintegy 25 percet késtek, ami tán' túlzás.

Amit láttam, nem azért nem tetszett, mert nem "beugrós" volt. Eleve elhatároztam, hogy nem fogom összevetni a kettőt, mert miért tenném. A színészek tették, amit tudtak, élvezhető és értékelhető teljesítményt nyújtottak, a játékmester azonban életidegen helyzeteket teremtett (csuklással kommunikálók klubja, nagy lépésekkel járók klubja - ugyan már…), és nem lépett közbe időben. Volt, hogy egy-egy jelenet, helyzet már rég kifulladt, a színészek szenvedtek, Gál művész úr megpróbálta elhagyni a színpadot, hogy legyen már vége (ez egyébként pont a Para által kiemelt Szent Töpörtyűben volt, ami egyébként nagyon jó, és nagyon dunaszerdahelyi volt), mert a parasztbácsi vs. szektamókus tematikából már kihozták, amit tudtak. De a játékmester visszaküldte őt, hadd izzadjon még egy kicsit. Többször is előfordult, hogy a színészek maguk keverték le a jelenetet, illetve, hogy a jelenet nem tudta beteljesíteni a leírásban foglaltakat. Intellektuális humor - mondta egy kolléga a szünetben. Másnap a központi napilapban megjelent fotó alatt is ezt olvashattuk. Lehet, de... Gondoltam, a szünetben elmegyünk, mint a komáromi parasztok az Álomról a Jókaiban, de annyi emberrel kellett beszélnem… Az első "felvonás" nagyon nyögvenyelős és vontatott volt. A második már jobb, és szerencsére rövidebb is.

Külön élmény volt Mokos Attila, akit eddig csak klasszikus színházi körülmények között láttam, így még nem. A táncos rögtönzéseknél megmutatkozott, félelmetes(en jó) mozgáskultúrája van.

Hát, majd meglátjuk, hogy a következő milyen lesz, remélem, kicsit összeszedettebb a játékmesteri oldalon.

A pénteki, komáromi rendezvényen, úgy hallottam, sokan voltak, és sokan álltak. Olyanok is, akiknek volt jegyük. Így most az előadás napján a helyszínen lehet jegyet venni - tudtam meg Bárány kollégától. Ezt nem tartom a legjobb ötletnek, mivel egy dolgozó ember nem tud odamenni kora de., amikor meg kijött a melóból, már valszeg nem lesz jegy. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, és tömegek akarnak bejutni, nagyobb helyre kell költöztetni a rendezvényt.

Mindmegette

A pizzás Ervin szerint sárkányra hasonlít a gigantikus CAT, ami elfogyasztotta a belügyi kórház épületét Pozsonyban. Megette, és kész.

Hétfőn még egy kis darab volt belőle.

Kedden azonban már csak pár oszlop meredt az ég felé.

A Smer-közeli építési vállalat megkezdheti a munkát. Szerencsére nemcsak mobiltelefonos rajongók, hanem komoly intézmények is filmezték a bontást. Íme egy ilyen.

És aki azt hinné, hogy csak nálunk bontanak, téved. Az EU szívének tájékán készültek ezek a felvételek.

------

És emiatt nem írunk új posztot, de Művér és fakakukk címmel új szlovmagy blog szárnybontogatásának lehetünk tanúi. A szerzőt vállon veregetni furcsa lenne, mert általában ő teszi ezt mást szerzőkkél. Hajrá!

Vége Rossnak; Elment a kapitány; Genya képviselők; Furcsa vasutasok; Még egy óriás

Vasárnap fejeződött be a Discovery-n Ross Kemp afganisztáni dokumentumfilm-sorozata, a nagy darab tar angol  színész és újságíró hazajött az országból, melybe hazája és a szovjet birodalom bicskája is beletört korábban. És most a NATO-é is töröget.
Ross a harcmezőről tudósított. Persze, mindig voltak kétségeim, hogy az operatőt hogyan, milyen kamerával veszi fel mindezt. Ezzel együtt jó kis sorozat volt, azoknak, akik a Rambo III.-nál többre kíváncsiak Afganisztánból. És tán azok számára is, akiket nem annyira érdekel Afganisztán. Jól nyúlt a témához. (A vasárnapi részben egy katona a harc hevében azt mondta, hogy fuck, a cseh szinkronban így hangzott: do prdele.)

*****
Amikor a hírügynökségek fotókínálatát böngésztem, láttam, hogy Phil Harrisról, a világ legismertebb rákhalászáról is kiadtak egy képet. Aztán amikor elolvastam a képaláírást, nagyon szomorú lettem. Meghalt. Nem hullámsírba süllyedt hajóstul-rákostul, hanem agyvérzést kapott. Amikor azt mondta, hogy fuck, kitakarták a száját. Nyugodjék békében!

*****
A képviselők ma sem szavazták meg a mentelmi jog szűkítését. Daniel Lipšic (KDH) szerette volna elérni, hogy ha egy képviselőt bűncselekmény elkövetése során tetten érnek, akkor ne kelljen a parlament jóváhagyása ahhoz, hogy a büntető eljárást megindíthassák ellene. A képviselők viszont nem akarták ugyanezt. Itt lehet megnézni, ki hogyan szavazott.

*****
A Vasúttársaság ma bejelentette, hogy biztonsági őröket fog alkalmazni a vasúti kocsik őrzésére. Tessék mondani, a vasúti rendőrséget mi a tökömnek tartja ez az állam?

*****
És ha tegnap bemutattuk a falevő dinoszauruszt, hát van neki egy testvére, mely jéggel táplálkozik. Nem olyan látványos, de azért… Olykor előtör a bennem élő elnyomott nehézgépkezelő.

Symphony of Destruction

Az egész emberiséget uraló hideg acél - írta az acélról Rudyard Kipling. Hetek óta nézem már a város fölé magasló gigantofalloszt. Olyan, mint egy posztmodern dinoszaurusz. Megeszi a belügyi kórházat. (Helyére majd egy Smer-közeli cég épít új, közös katona- és belügyi kórházat, de ezzel ebben a posztban ne foglalkozzunk.) A férfiak megállnak az óriásgép tövében, és gyermeki örömmel kamerázzák mobiljukkal. Egy ilyen, elég gyenge minőségű felvételt én is találtam. Fenséges pusztítás.

Hogyan telepítsünk Huawei E220 HSDPA USB modemet MAC OS X alá?

A hazai mobilszolgáltatók leggyakrabban a nagyon népszerű, egyszerűen kezelhető, megbízható Huawei  E220 HSDPA USB modemet adják a mobilnetes csomagokhoz. Magam alkalomszerűen másfél éve használok egy ilyent, és nagyon meg vagyok vele elégedve.

A modem ügyes, mert ha bedugjuk a számítógépünkbe, rögvest fel is telepíti magát. Na de ha egy Macbe dugjuk, akkor az csak annyit ír ki, hogy a lemezt nem tudja beolvasni.

Amikor a képernyőn ez a felirat fogadott, vadul guglizni kezdtünk, mert az nem lehet, hogy erre ne legyen megoldás. A nagyon hasznos beszeljukmac.com-on akadt is egy jó leírás, csak éppen a driver letöltési helyére mutató link nem működött. Ennek az ausztrál komának a blogján viszont egy teljesen használhaó leírást kapunk, melyet követve gond nélkül telepíthetjük a modemet. (Csak ne feledjük, hogy a leírás 2008-ból való, ma meg már 10.6.2-es verziót használunk.)

Erős kezdet

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha a kézirat leadása és a lapzárta között eltelő időben nem csatolják vissza a Felvidéket Magyarországhoz, akkor a hét legjelentősebb eseménye hétfőn történt, a kora esti órákban: elvérzett a vén matador, a szemünk előtt megszürkült Mikuláš Dzurinda nem bírta már harcát vitézül.

Tömegek léptek 1990-ben politikai pályára, egy ismeretlen vasutas is ott sündörgött a Kereszténydemokrata Mozgalom megalapításakor, majd egy évtized múltán kis híján szétverte a pártot. A jelenlegi kabineten magyarellenességben és aljasságban némileg túltevő harmadik Mečiar-kormány ellenzéki képviselőjeként kezdett rakétaként felívelni politikai pályája, amikor létrejött a Szlovák Demokratikus Koalíció. Dzurinda szóvivőből elnökké dolgozta fel magát. Hogy ez nekem hogy nem sikerült? – pödörhetett egyet akkoriban bajszán Bárdos Gyula, akinek hasonló rajtpozícióból „csak” alelnökségig sikerült jutnia. E terjedelem csekély ahhoz, hogy mérlegre tegyünk egy (eddig) két évtizedes politikai pályát, melyből nyolc év a miniszterelnöki székben telt el, de hiba lenne, ha bedőlnénk annak, amit a miniszterelnök sugallni szeretne: ők is szemetek, mert ők is loptak. Azt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció lopott, Robert Ficónak nem különösebben kell bizonygatnia, azt mindenki tudja. Hisz alig alakult meg a kormány, a sajtó attól volt hangos, hogy a fél Magas-Tátrát Mečiar-közeli cégek nyúlták le, a védelmi minisztert sebtében le kellett cserélni a takarítási tender miatt. A nemzetiek uralta környezetvédelmi minisztériumban, úgy látszik, komolyan vették a reciklációt, és a tárcavezetők is erre a sorsra jutottak. A régiófejlesztési minisztériumban jószerivel csak a faliújságot nem lopták el… És ezek csak a legzajosabb botrányok. Ám Fico populizmusra éhes választóit ezek vajmi keveset zavarják. A jobboldali választó meg ilyen finnyás lenne? A büntetőjogi, az adó-, a közigazgatási, a nyugdíj- és az egészségügyi reform levezényléséért nem hunyhatunk szemet valami nehezen átlátható múltbéli pártfinanszírozás felett?Nem. Ez a csontváz most kiesett a szekrényből.

Igaz, a pártvezető könnyebb helyzetben lenne, ha a nyilvánosság elé kiállva azt tudná mondani, egy szó sem igaz az egészből. Mondani ugyan mondhatja, de bizonyíték is kellene, mert a sajtó felkapta Fico témáját, s viszi, mint csibe a taknyot, egyik-másik sajtótermék szinte a görög istenek családfájához hasonlatos ágrajzokat közöl az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatokról, londoni postaládákról, bankszámlákról. És ha ezek között egy pártpénztáros az összekötő kapocs, az felettébb kellemetlen, mint ahogy az is, ha erre a pártelnök csak annyit tud mondani, hogy időközben lecserélték a könyvelőnőt. Mindenesetre Dzurindát még korai volna temetni, bár parlamenten kívüliként ritkábban lesz reflektorfényben, de pártelnökként bizonyosan megőrzi befolyását, és hatással lesz a közéletre. Pedig két ciklus után politikai nyugdíjba menni nem ciki.

Kedden, miközben az ország a Fico–Dzurinda adok-kapokot figyelte, a rendőrök gyorsan felmorzsolták a kamionosok ellenállását. Rendőrállam! – kiabálták a kormányhivatal előtt tiltakozó fuvarozók, akiket a rendőrség már nemhogy kamionokkal, de személyautókkal sem engedett a fővárosba, hivatalos indoklás szerint azért, hogy megóvja Pozsony közlekedését az összeomlástól. Kora este úgyis naponta összeomlás tapasztalható a főváros közlekedésében, így arra hivatkozva megakadályozni pár gépkocsit a behajtásban ugyancsak álságos indok, hisz akkor kitilthatnák a forgalmat a városból, amivel garantáltan megelőznék a közlekedés összeomlását. A mai, nehéz gazdasági helyzetben mindenki félti az állását, s ha egy rendőr bevonja egy kamionos jogosítványát, máris munkanélkülit csinált belőle. Így a tekintélyes súly ellenére a kamionosok könnyű prédának számítanak. A hatalom most odavágott nekik. Egyelőre 1:0 a rendőrök javára. Ez a két, kiterjedt társadalmi csoport eddig sem szívelte egymást, különösen a kamionosok a rendőröket. A kettejük közötti szakadék most tovább mélyült.

Amíg a Smer az SDKÚ-val, a kamionosok a kormánnyal voltak elfoglalva, csendben megkezdte utolsó előtti rendes ülését a törvényhozás. Pavol Paška ugyan márciusban még összetrombitálja a képviselőket, de akkor fejben már mindenki a pódiumokon lesz, kampánylázban égve. Nap mint nap feszült figyelemmel követtem a programot, mikor kezdődik már a hazafiassági törvény vitája. Kíváncsian várom, valaki beveszi-e még e hazában, hogy a nemzet nevében és nevével próbálja elfedni üzelmeit a nemzeti párt. Így erős kezdet után hátralevő részében is tartogat számunkra meglepetéseket a február.

Miért fizessünk olyan szolgáltatásért, amelyet nem használunk avagy lashee és Attila bácsi a koncessziós díjról

Vasárnap úgy gondoltam, hétfőn, ha lesz időm, a koncessziós (rádió és televízió üzemben tartási) díjakról fogok írni. A téma ugyanis kellően populista, mindenkit érint, és két párt is brűgeti, a (még nem parlamenti) Sulík-féle SaS népszavaztatna róla, a (még, hehe) parlamenti Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője, Tomáš Galbavý pedig a folyó ülésen vetne véget neki.

Aztán a hétfő meg a kedd elég mozgalmasra sikeredett, így nem írtunk az üzemben tartási díjakról. De majd ma.

A politikusok természetesen nem azért akarják eltörölni ezeket a fizetni valókat, hogy e népnek jó legyen, mert ez őket nem különösebben foglalkoztatja, hanem, hogy a népnél jópontokat szerezzenek. Abban viszont igaza van Sulík komának, hogy ez a díj adójellegű, és nem szolidáris, mert a háromgyerekes, elvált szomszédasszony pont annyit fizet a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió üzemben tartásáért, mint a Pozsony belvárosában élő topmenedzser.

Ha akarunk HBO-t, Fishing and Huntingot, vagy, urambocsá’ egy pornócsatornát. akkor előfizetünk rá. Azt azonban, hogy a fenti médiumokra elő akarunk-e fizetni, vagy sem, a kutya nem kérdezte tőlünk: köteleztek rá bennünket. Felháborító állami hatalmaskodás. S ami még ennél is felháborítóbb: olyan termékért vesz el tőlünk pénzt az állam, amit nem is használunk. Vagy fogalmazzunk egyes számban: használok. Nem hallgatom a Szlovák Rádiót, nem nézek STV-t, legfeljebb olykor belenézek a híradóba, de egyre ritkábban. Ehhez képest az egész használatáért fizetek. Egy szó mint száz: szavaznék olyan pártra, amely azt mondaná, eltörli ezeket.

Na de, van a témának egy jelen sorok írójánál sokkal nagyobb tudora, ez pedig Attila bácsi, azaz Lovász Attila, az MR6 főszerkesztője. Alant idézném két kommentárját, nem teljes terjedelmében, hanem az eredeti webhelyre mutató linkkel, hogy clear legyen.

2006. 02.18, Új Szó

Uzsorás állam
A tavaly jóváhagyott büntető törvénykönyv 235. §-a az uzsorát a következőképpen fogalmazza meg: "Aki más kényszerhelyzetét, tájékozatlanságát, tapasztalatlanságát kihasználva olyan teljesítést követel, amelynek az ellenértéke nagy mértékben aránytalan, vagy aki ilyen teljesítést megvásárol vagy átvesz, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető." Aki tehát egy negyvenkoronás kinnlevőséget 5000 koronás szankcióval követel, vagy ilyen követelést átvesz, uzsora bűncselekményét követi el. A néha érthetetlen jogásznyelvet magyarra fordítva: a szlovák rádiós és televíziós előfizetési díj szankciói, azoknak behajtási kísérletei joggal ébresztik fel a gyanútlan Olvasóban is azt a feltételezést, hogy állami uzsorával állunk szemben a demokrácia 16. évében. Igaz, a probléma nem új keletű, hiszen a koncessziós törvény 1996-tól hatályos, de csak a múlt évben jutott el oda a nyilvántartását is megkérdőjelezhető módon vezető Szlovák Rádió, hogy többéves elmaradásokat (amelyek viszont néha csak két-három havi díjra vonatkoztak) egy maszek céggel akarta behajtani. Volt eset, amikor a szankció elérte a másfél millió koronát.

Mondhatnók, lett volna szíves a tisztelt kuncsaft becsületesen fizetni a negyven koronát, most nem lenne gond. Ez az érvelés viszont azonos azzal a jogértelmezéssel, amely a tyúklopást halállal büntetné. Az aránytalanság akkor is aránytalanság, ha fegyelmezetlen a polgár, esetleg ki akar bújni kötelezettségei alól. A rádió és a televízió koncessziós díja adójellegű, amióta létezik rádió és televízió. Az adót az adóhivatalnak kell kirónia és behajtania, nem egy magáncégnek. Tovább>>

És akkor a szerző hétfői írása hasonló témában

2010. 02.01., Új Szó
A koncesszió védelmében

Az SaS elnöke, Richard Sulík a múlt héten közölte, kezdeményezése elérte azt a támogatottságot, amelynél a parlamentnek kötelezően meg kell tárgyalnia a rádiós és televíziós előfizetési díjról készülő népszavazást. A lánykori nevén koncessziónak nevezett járulék a lakosság körében nem örvend nagy közkedveltségnek: ha lesz referendum és ha az érvényes lesz, az eredmény akár borítékolható is. Kérdezzük meg a polgárokat, akarnak-e valamiért fizetni, a válasz egyértelmű (lásd még: ún. szociális népszavazás Magyarországon).

Richard Sulík, az SaS elnöke még három éve vetette föl az ötletet, annak idején meg is indokolta. Indokai között szerepelt például az, hogy a koncessziós díjnak adójellege van, hogy a befizetés módja nem szolidáris, mert a díj egységes, s végül attól függetlenül kell fizetni, az ember médiafogyasztó-e vagy sem.

Amikor Sulíkék elkezdték az aláírásgyűjtést, még a régi előfizetői törvény volt érvényben, amely a vevőkészülékhez kötötte annak fizetését, a szankciók pedig – mint arról annak idején rengeteget írtunk – vérlázítóan magasak voltak, esetenként anyagi gondokat okoztak. Sőt, mindehhez jött még a közrádió és egy magán jogi iroda közötti szerződés, amelyben a rádió a díjat az irodával hajttatta volna be, az iroda meg lefölözte volna a hatalmas büntetéseket, de most ezt is hagyjuk. A Szlovák Rádió közben kiegyezett az irodával, a koncessziót pedig villanyórák alapján fizetjük. Tovább>>

E sorok írója valszeg négy év múlva is azt fogja gondolni, hogy az előfizetői díjat el kell törölni.

*****

És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de az Appleblog ma egy nagyon fontos képet tett közzé, melyet Appleblog olvasóként és macesként én is szeretnék tovább népszerűsíteni. Nem csak Jack Bauer és Obi használ Mac-et.

Érdemei elismerése mellett

2004 januárja vagy februárja volt. A ružinovi kultúrházban levő SDKÚ-pártközpontban valami sajtó volt. Egy germó, beugratós kérdésre Mikuláš Dzurinda azt válaszolta az akkor még Rádio Expreses kollégának (jelenleg Markíza), hogy M. úr, tudom, hogy maga tapasztalt szerkesztő, így abból, amit mondtam, tudnia kell a választ a kérdésére. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban tapasztaltnak tartja-e a kollégát, vagy csak benyalva akar kitérni a válasz elől. Mikuláš Dzurinda.

A szemünk láttára szürkült meg ez az ember. Emlékszem, 1998-ban lelkesen vonatoztam haza az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyvárosból, hogy szavazzak. Tán' akkor szavaztam utoljára lelkesen... Akkoriban tán mintha fekete lett volna a haja. Most meg egérszürke.

Dzurindának volt két sikeres kormánya. Mindkettőben vályúközelben voltak a magyarok. Hogy mit sikerült elérniük, az vitatható, tán nem vagyunk igazságtalanok, ha a semminél némileg többet kvantumában állapodunk meg. Dzurinda nem feltétlenül szerette a magyarokat. Nem is utálta. Használta őket. És nem korlátozta. Az első kormányában kénytelen volt megtűrni a büdös, talpas, nackós SDL-bőrbe bújt komenistákat, akik legalább annyira utálták a magyarokat, mint Mečiar. Ebben a pártban volt egy Fico nevű arc is.  Alelnök volt 99-ig. Második kormányában a standard pártok mellett az ANO nevű médiapárttal is osztozott, holott Pavol Rusko maga nyilatkozta, hogy tárgyalt szervezett bűnözői csoportokkal a televíziója megmentése érdekében.

Dzurinda bevitte az euroatlanti struktúrákba az országot, reformjai pedig talpra állították azt. Csak hát ez a finanszírozás. Robert Fico - közpénzeken, kormányhivatalnokok mozgatásával - elővette ezt a dolgot, a sajtó meg felkapta, mint csibe a taknyot.

Körültekintő módon meg kell vizsgálni ezt a dolgot, De az nem lehet, hogy a jelenlegi kormány elsikkasztott eurómillióiról egy 10 évvel ezelőtti finanszírozási ügy elterelje a figyelmet. Mert a koalíció botrányai attól még ott vannak. Különösebben nem zokogok amiatt, hogy Dzurinda nem lesz listavezető, egyrészt mert egy arrogáns fasz, aki csak most mantrázza, hogy alázatosan és türelmesen fog felelni a sajtó kérdéseire, másrészt már hamarabb is vehette volna a kalapját a pártja érdekében. Érdemei elismerése mellett.

*****

És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de a napokban annak lehetünk tanúi, hogy két, meglehetősen széles társadalmi csoport között a viszonyok meglehetősen elmérgesedtek. Az országban van vagy 25 ezer rendőr, és nem tudom, mennyi kamionos, de a szám nagyobb vagy egyenlő. Ezek eddig sem különösen szívlelték egymást, a történtek után azonban a szimpátiaszakadék egyre mélyülni fog. Ha egy kamionosnak elveszik a jogosítványát, akkor az munkanélküli lesz.

Napalmot a parlamentre!

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa - nem a tagság, hanem az intézményt működtető support csoportok tekintetében - egy kommunista csökevény, le kéne rombolni, a romokat sóval behinteni, ahogy az Észak-Afrikában történt, ie. 146-ban (bár a só csak urban legend).

Gondoltam, egyrészt elolvasom, másrészt dokumentatív céllal a jövőnek megőrzöm a pénteki, Kaliňák-leváltó rendkívüli ülés szöveges átiratát. Igen ám, de a szöveges átirat csak 16 óráig van fent. 16 órakor kongatott a szakszervezeti bizalmi, letelt a munkaidő, a nénik ráhúzták az írógépekre a porfogó tokot, és elmentek haza, leszarván, hogy az ülés még negyed tízig tartott. Persze, ha maradnak, akkor az adófizetők pénzéből túlórapénzt kellett volna fizetni nekik. Tehát az átlagpolgár sehogy sem járhat jól.

(Különösen irritáló, hogy a blogokon és fórumokon "cigánybaszóként" elhíresült Ján Kvorka is Kaliňák védelmére kelt. Hát van ennek bőr a képén?)

Lesz-e kaminosblokád?

Amikor ez a poszt megjelenik, még nem tudja a köz, hogy lesz-e kamionossztrájk hétfőn, vagy sem. E sorok írójának a teherfuvarozással mindössze annyi a kapcsolata, hogy két alkalommal volt olyan lakodalomban, ahol a vőlegény kamionsofőr volt, egyébként a nyerges vontatókat legfeljebb előzni szokta, így a világért sem szeretne az útdíj szakértőjeként tetszelegni, noha egy kommentárt már írt róla korábban.

A kamionos szubkultúrában részben látnunk kell a kicsik és a nagyok ellentétét. A szerelés által az útdíjból hasznot húzó, kormányseggnyaló Česmad, mely a nagyokat tömöríti, nyilván nem fogja támogatni a kicsiket tömörítő UNAS sztrjákját.

Nem érzelem, vagy vélemény, hanem egzakt, számokkal kifejezhető tény, hogy az útdíj alaposan meg fogja dobni a fuvarozók költségeit. Ők azzal rémisztik a logisztikához vajmi keveset konyító átlagpolgárt, hogy ez nagyon le fog ám csapódni a fuvarozott termékek árán. Szakértők szerint azonban nem olyan mértékben, ahogy ezt a kamionosok szeretnék, hogy higgyük.

Ám a közlekedési minisztérium hirdetményével, mely hétfőn lép életbe, alaposan kifogták a szelet a már-már utcákra készülődő kockásinges-bézbólsapkás emberek vitorlájából. Ugyebár a kormány csökkentette a gázolaj jövedéki adóját. Most meg jött ez a miniszteri rendelet, hogy az első osztályú utakon mégsem kell útdíjat fizetni egy ideig. Ha a szakállasok mégis lezárnák a Rožňavská utcát, akkor a kormányzati kommunikációs gépezet könnyen írhatna Ficónak egy olyan beszédet, hogy: mi mindent megteszünk, amit akartak, csökkentettük az adót, egyelőre nem kell fizetni az első osztályú utakért, ezek a szemetek meg mégis ott tolonganak az utakon, hát ezeknek semmi se elég? És a nép, legalábbis a mintegy 40 százaléknyi Smer-szavazók egy része tutira bekajálná ezt. Így meginogna a fuharosok eddig jobbára létező támogatottsága. Így kíváncsian várjuk, milyen döntés születik holnap.

Addig is pár közhely az útdíj kapcsán:
- az utak nem ingyen vannak, azokat építette valaki, és valaki karban is tartja
- mi csak azt gondoljuk, hogy az utak ingyen vannak, és kormánybuktató lehet, ha a személyautókra is bevezetik az útdíjat
- nem méltatlan dolog az, hogy ha valamit használunk, akkor a használatért fizessünk is, csak a posztszovjet térségben az állam nem a partnere vagy a barátja a polgárnak, hanem az ellensége, az adóinkat ellopják és szétosztják egymás közt stb. stb., az emberek nem szívesen adnának bármit is az államnak. Én sem.
- az útdíj nem az ördögtől való, más országokban is létezik. Csak nem így, ahogy nálunk.
- a 63-as Pozsonyból kivezető szakaszán akkora kátyúk vannak, hogy szerintem egy Polski Fiat kerekét komplett elnyelik. Lenne pofájuk ezért útdíjat kérni?
- ha a sztrádákkal és a gyorsforgalmi utakkal párhuzamos első osztályú utak nem lesznek díjkötelesek, akkor arra fognak dübörögni a kamionok, és az ott lakók fogják megszívni.
[UPDATE: a válasz itt]

így olvasnak szlovmagy sajtót a szlovák középiskolába járó magyar lányok

Középiskolás lány válasza arra a kérdésre egy közösségi oldalon, olvassa-e a szlovmagy újságot?

nemnagyon ertem amik oda vannak irva..mer nehez felfognom azto, mer megszoktam h szlovakot nezek..marmint tevet..

es akkor nehez megertenem a magyar ujsagokat..

18:13 szlovmagy újság

aha

hát ez szomorú

szlovák suliba jársz?

18:14 középiskolás lány

de am magyar vaok

A fenti beszélgetés nem a képzelet szüleménye. Már-már a bash.hu-ra kívánkozik. Szóval a szlovmagy sajtó lassan lehúzhatja a rolót.

*****

Az Új Szóban interjút olvashatunk Gyurgyík László szociológussal a népességfogyásról. Egy részlete:

Az biztos, hogy félmillió alá csökken a számunk?

Ez egyértelmű. A három meghatározó összetevő – a születések-halálozások, a migráció és az asszimiláció – közül, ha csak a születések és halálozások mutatóit nézzük, akkor míg az 1990-es években ez 2 ezer fős csökkenést jelentett összesen, a 2000-es években már évente több mint ezer fővel több magyar hal meg, mint ahány születik. Csak ebből az okból legalább 12 ezer fős a csökkenés. A legutóbbi számításaim szerint még ennél is magasabb, akár 22 ezer fős is lehet a természetes fogyás, mivel szerintem mintegy 20%-kal magasabb a magyarok halálozása, mint amit a központi statisztika képes kimutatni.

A teljes szöveg itt olvasható.

******

A gugli blogkeresőn utánanéztem, ki mindenki írt a tegnap este 19 órakor személyesen Steve Jobs által bemutatott iPadról. Sokan.

Hát, a MacBook Prommal nagyon meg vagyok elégedve, kiváló beruházás volt, de ezt az iPadot nem értem. Mi ez? Egy nagy telefon, mellyel nem lehet telefonálni? Értem a hívők lelkesedését, de én még az a generáció vagyok, melynek a számítógép(szerű képződmény) elsősorban munkaeszköz. Szal’ ilyet nem fogok venni.

Postav sa veselohra

A Pravda hétfői száma a szlovák stand up comedyről közöl összeállítást.  A szerző, Milan Čupka egyik írása interjú egy ismert amerikai szövegdobozzal, a másikban az aktuális szlovák helyzetet ismerteti, a harmadik cikk pedig egy riport egy előadásról, ahol a végén amatőrök is próbálkozhatnak. Nekünk, magyaroknak van Showder Klubunk, így a szlovák stand up nem kell, hogy lázba hozzon - kérdés, mennyi "magyar" poénjuk lehet -, de a jelenség mindenképp érdekes. Az írás kiemeli, hogy míg Csehországban már önálló stand up tévéműsor van, addig nálunk egyelőre alternak számít a dolog, és klubokra korlátozódik.

A Szlovák Nemzeti Párt tovább szeretné csiszolni a nyelvtörvényt, az angol szavakat is kiűznék a szlovákból. A javaslatot nyilván nem fogják elfogadni, de ha elfogadnák, akkor a plakátok Postav sa veselohra címmel hívogathatnák a nézőket az előadásokra.

2xMac; Egy hír és vidéke II.; Boom De Ah Dah

Bár jclayton azzal fenyegetett korábban, hogy a mekes írásaimat instant unfollowolni fogja, azért megkockáztatnék két mekeset.

Ezen a blogon arról olvashatunk, hogy egy míves ízlésű, eredetileg valszeg könyvkötőiskolát végzett dizájner egészvászon könyvkötésre hajazó MacBookBookot tervezett. 80 dollár. Egyrészt kár, hogy nincs füle meg pántja, mert így csak kézben lehet vinni, ami egyáltalán nem praktikus, ugyanakkor milyen hülyén nézne ki egy könyv füllel vagy vállpánttal.

Emitt pedig különböző mekes berendezési tárgyakat láthatunk. Az asztal elgondolkodtató.

***

Korábban az Egy hír és vidéke című írásunkban azon elmélkedtünk, hogy nem mindegy: egy embert vertek meg bikacsökkel az utcán, vagy az adóhivatal magas rangú tisztviselőjét. A héten volt egy ugyan ilyen ügy. Besztercebányán rendőrkézre került egy pólóárus. Nem, ez nem a kiránduló Tomcat volt. Az illető ellen azért indult eljárás, mert mindenféle csúnya náci szimbólummal díszített pólót forgalmazott. Ennek a bűncselekménynek van egy kacifántos neve a Btk. szerint, emberi jogokat és szabadságokat elnyomó mozgalmak támogatása vagy népszerűsítése, oszt ezzel a hír 12 egy tucat. Ha viszont odaírjuk, hogy ez a pólóárus Marián Kotleba öccse, akkor mindjárt más a leányzó fekvése, nem igaz?

***

Ha reklámblokk kezdődik egy tévécsatornán, máris a távkapcsolóhoz kapok, kivéve, ha a Discoveryt nézem. Bízom benne ui., hogy a reklámblokk végére odateszik ezt:

Különösen a gránátvetős arc mondja hitelesen, hogy boom.

Újabb blogmérföldkő

Blogtörténelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik ma Új Szót vásároltak. Akik csak az Online-t olvassák, azok nem, mivel a Presszó melléklet nem kerül fel.

Ma az Új Szó 3 oldalas interjút közölt sixx-szel, a comment:com főbloggerével. Juhász László flogger kolléga tavalyi, úttörő, Pátria-beli blogbeszélgetését – melyről az évzáró összefoglalóban is beszámoltunk – nem számítva ez az első alkalom, hogy a szlovákiai magyar (nyomtatott) sajtóban valakivel azért beszélgetnek, mert blogger. Köszönjük, sixx és Borka Roland!

A rendőrségi kommunikációról

Kis dolog, egy szerkesztőségi posta adattömegében a szerkesztő figyelme könnyen elsiklik felette. Pedig Jana Demjanovičová, a Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság szóvivőjének két, pársoros levele mindent elárul arról, hogyan képzeli el Robert Kaliňák belügyminiszter a rendőrségi kommunikációt.

A kassai rendőrségi szóvivőtől csütörtökön reggel jött egy mail, melyben egy sajtótájékoztatóra invitált, 11 órára. A sajtótájékoztató tárgya: veszélyes bűnöző elfogása az Iglói járásban. Hm, Iglói járás, megannyi romatelep, az ilyenre érdemes elmenni.

Igen ám, de Jana küldött még egy levelet, egy órán belül. Ebben az áll, h értesíti a szerkesztőségeket, hogy a beharangozott sajtótájékoztató műszaki okokból később kerül megrendezésre. (Tlačová beseda Krajského riaditeľstva PZ v Košiciach sa z technických príčin odkladá.) Hát mi a tököm lehet műszaki ok a rendőrségen, nem fizették a villanyszámlát, és kikapcsolták az áramot? Vagy betörtek, és lenyúlták a mikrofonokat?

Az ok prózai: a dicsőségről, hogy elfogtak egy állítólagos terroristát, aki templomokat akart házi készítésű bombával felrobbantani, Pozsonyban akartak beszámolni. Martin Korch őrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság egyébként korrekt sajtósa mellett ott ült az erkölcsi nulla Ján Packa országos rendőrfőkapitány, akinek már rég le kellett volna mondania, és Stanislav Jankovič rendőrfőkapitány-helyettes is, akit a DAC-meccsen személyesen felügyelte a szurkolóverést. Köztük Michal Kopčík, aki első főkapitány-helyettesként Jaroslav Spišiak nyomába próbált lépni, eddig sikertelenül. Ők akarták elmondani, hogy elfogták a terroristát, aki Szepesolasziban élt. Iglói járás. Még jó, hogy Robert Kaliňák nem ült be közéjük!

Mivel a szóvivő nem azt írta, hogy elmarad a sajtó, hanem azt, hogy átkerül más időpontra, az állománynak most nagyon gyorsan produkálni kell egy súlyos bűnügyet az Iglói járásban, ha nem akarnak szégyenben maradni.

Így megy ez a jelenlegi rendőri vezetés alatt. Bezzeg amikor a villanyszerelő Írországba vitte a hexogént, Ján Packa nem sietett Pozsonyban sajtóértekezletet tartani. Ráadásul az elmondottakból úgy tűnik, az elfogott faszi kb. annyira terrorista, mint V. Arnold (Emlékszünk még rá? Packa első sajtóinak egyike.) sátánista túszejtő.

Miért utáljuk a rendőröket?

Alant egy különösen gusztustalan videót tekinthetünk meg. A zsolnai járási rendőrkapitány, és a közlekedésrendészet igazgatója arról számol be rajta, milyen sikeres akciót hajtottak végre. Mintegy csalétekként kiállítottak egy járőrt az útra. Amikor az autósok villogni kezdtek, azt levideózták, majd megvágták a villogó autósokat.

Nos, ha megnéztük a videót, láthatjuk, hogy a közlekedésrendészet igazgatója azzal indokolja e furcsa razziát - és most ne ítéljük el a kandi kamera használatát, mert a sajtó is beveti olykor, és akkor hogy örül neki a néző, akár politikai, akár szórakoztató műsorokban -, hogy a szabál az szabál kérem. Nem szabad villogni. És aki villog, azt megvágjuk. Mert a szabál, az szabál.

Ha átmegyünk egy országgal arrább, és ott megállít bennünket a labanc rendőr, be nem kapcsolt lámpával, akkor azt mondja, hogy uram, nincs bekapcsolva a lámpája, kérem, kapcsolja be. Ha viszont nálunk állítanak meg - e sorok írójával is történt ilyen, még a régi világban, március 13-én, két nappal a kötelező világítás vége előtt, és egy ezresbe került, rohadjanak meg -, azt mondják, hatvan euró. Be kell gyűjteni valahol a szociális kormány irdatlan kiadásait. És az autós jó alany erre, mert mindig kéznél van, és sok van belőle.

Villogó autósokat baszogatnak, miközben ők... soroljam? Malina Hedvig, DAC-meccs, Ernest Valko, kínaiak, Roman Červenka, kassai cigánygyerekek, nyitrai bevetés, hexogén a villanyszerelőnél, és ezek csak a legismertebbek. És még van pofájuk a szabályok betartásáról prédikálni.

Mako magas polca

Így legyen ötösöm a lottón! Robbanékony helyzetek című írásunkban ez állt:

Ez a magatartás egyébként jellemző a belügyérre, amikor a nyitrai rendőrök elpuskáztak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civil vesztette életét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távolból figyelt. Ján Štark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történtekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta magát: hiába, aki nem tudja, az tanítja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot…

És akkor a Hospodárske novinyban olvasom, hogy a belügyi államtitkár asszisztense lett. Ok, világos, van egy becsületben megőszült rendőrtiszt, ha egyszer hibázik, nem kell azonnal agyonlőni, legyen egy járási bűnügyi osztályvezető. Ehelyett...

A Szindikátus díjai; a másik díj zsűrije, a legokosabb emberek

Ma klasszikus „mottóm-helyzetben” vagyok, There are so many stb. Helyette három rövid megnyilatkozásra szorítkoznánk a média berkeiből.

1. (A múlt heti sajnálatos események miatt permanens csúszásban vagyok.) Pénteken tették közzé a Szlovákiai Újságíró Szindikátus díjazottjainak névsorát. A lista megtekinthető az újságíró-szövetség honlapján. Aki magyarokat keres, ne kattintson.

2. Mától tudjuk, kik lesznek a 2009-es Újságírói Díj zsűrijében. A rangos elismerésről már korábban is írtunk a blogon.  Ami a zsűrit illeti, különösebb, sokkoló felfedezésre nem bukkantam a nevek áttanulmányozása során. Örülök, hogy Grendel Lajos fogja az interjúkat elbírálni, és nagy plusz, hogy Marek Wollner, a Reportéři ČT dramaturgja is az egyik zsűriben van. A blogokat a köv. zsűri fogja elbírálni:
Vladimíra Bukerová, konzultantka pre webové projekty a bývalá redaktorka BBC
Adam Javůrek, online.zurnalistika.cz (ČR)
Juraj Mesík, publicista

3. A Slovak Press Watch blogon Gabriel Šípoš közreadta a leggyakrabban idézett szakértők listáját. Itt megtekinthető.